Kicsi valami

 Mire ide jutottam, már megint munkanap lett. Ez egyrészt picit szomorú, mert azt jelenti, hogy sokat dolgoztam az őszi szünetben pihenés helyett, másrészt örömteli, mert amikor nem dolgoztam, akkor többnyire nem a neten lógtam. 

Pusztán egyetlen hiányérzet maradt bennem az elmúlt napokkal kapcsolatban, mégpedig, hogy nem olvastam gyakorlatilag semmit a fordítandó könyvön kívül, ami elég szomorú, de lagalábbis bosszantó. Érdemben ezen a héten sem nagyon tudok olvasni, de legalább letöltöm az e-olvasómra Nesbot, az azért buszozás közben is élvezhető. 

Ezen a héten egyébként főleg munka van, pénteket leszámítva minden nap estig továbbképzés, szombaton meg egész nap. Vagy rendkívül okos leszek, vagy kurva fáradt. Bízzunk benne, hogy nem csak az utóbbi.

Az őszi szünet egyébként kiválóan telt, amikor nem dolgoztam, akkor barátkoztam, melynek során kalandos kiruccanást tettem Emmával egy posztapokaliptikus Tescóba, Annával, és egy másik kolleginával, meg a kutyival az esős Orfűre, és itt volt BH is, hogy oldja a szorongásomat. 

Szóval most annak ellenére is jó, hogy egyébként elég fáradt vagyok, és tegnap sokat kivett belőlem egy fejfájás plusz anyám kombó. Persze jobb volna, ha permanens lenne a szorongásoldás, de legalább addig eljutottam ma reggel, hogy meditáltam a jógás csajjal negyed órát. A kicsi is valami. 

Más nincs, élünk vidáman az apokalipszis árnyékában.