Projekt

 

Fordítva vannak a dolgok: amikor ködöt jósolnak, tiszta az ég, amikor napsütést, köd van. Vagy én nézek valamit rosszul, vagy ők nem találják el, de ebben is az van, mint sok más dologban, talán jobb, ha időnként saját magamra hagyatkozom.

Tegnap egy Baudelaire idézet kapcsán (mire nem jó a fordítás), meg úgy egyébként is, az jutott eszembe mégiscsak a bennünk lakó kisvilágok és a kisvilágok közti értelmes párbeszéd lesz a járható út. Az emberek, jó ne szépelegjek itt, mi az utóbbi időben megszerettük a skatulyákat, jó erős kartonból készítettük őket, és előszeretettel rakosgattuk bele egymást. Pedig egyébként, ha mi nem építünk, nincsenek skatulyák, nincsenek falak, ezeket valamiért mi építettük. Ami nem jelenti azt, hogy adott esetben, ne gondolhatnánk valakiről, hogy hülye. Csak a hülyeség nem feltétlenül skatulya, csak egy állapot, tartós avagy időszakos, az ebben a pillanatban mindegy. Inkább az a fontos, hogy nem kell egyformának lennünk. 

 Én például örülök Joe Biden győzelmének, mert az emberi jogok tekintetében jókat mondott, kevesebb félelmet ígért, de el tudom fogadni azt is, hogy valaki nem örül ennek ezért vagy azért. Egy ember nem fordítja meg a világ kerekét, akkor sem ha egy nagyhatalom elnöke, de bennem azért reményt kelt, hogy az értelem mintha felül kerekedett volna az indulatokon. Legyen így.

Egyébként hétfő van, a világ és Európa is kezd hozzáedződni a bizonytalansághoz. Túl nagy lecke, de talán tanulunk belőle. Főleg azt, hogy a világ nem értünk van, és hogy lehet próbálkozni egyéni utakkal, de a megmaradásunk inkább azon műlik, képesek leszünk-e együttműködni. Szombat este egy kolléganőm, majd találok neki blognevet, azt mondta, jobb volna elfelejteni a pártokat, és projektekre szavazni. Nem is rossz ötlet. Most első körben ez az életbenmaradási és segítségnyújtási projekt van. Segítsünk másokon, és magunkon is, amikor csak lehet. (Projektkampánymondat.)