Aktuál

 Érdekes, hogy bár objektíve csak pár nap telik el egy-egy bejegyzésem között, a világ, és benne csodálatos kis hazánk eseményei ennyi idő alatt is fénysebességgel lépnek át egy-egy újabb univerzumba. Ami vasárnap még képzeletben meghaladhatatlan sötétségnek tűnt, az szerdára... hát hirtelen nem is tudom... mondjuk keserű epévé sűrűsödött.

Megjegyzem itt zárójelben, hogy tegnap az én délutánom is vidámra sikeredett, mert a Demeter cikk óta először tudtam önfeledten röhögni az ereszcsatornán menekülő EP képviselőt magam elé képzelve. Mára viszont alábbhagyott a jókedvem: hiába volt a jóízű nevetés, a vidámság elillant, maradt helyette a sütőlap aljára égett szégyen. 

Nem, nem az a bajom, hogy egy képviselő meleg, és az sem érdekel, ha sokakkal szeretkezik egyszerre, egymás után, felváltva, ahogy neki jólesik. Nyilván a sokadik vagyok, akit ebben a történetben a képmutatás, a kivagyiság, a nekem mindent szabad zavar, sőt nem is hogy zavar, hanem hogy felfordul tőle a gyomrom. És ezt nem valami erkölcsi piedesztálról prédikálom, én is esendő ember vagyok, mint mindannyian. Azért vagyok mérges, mert ez az ember sok más boldogságra, normális életre vágyó honfitársa életét merő gonoszságból, hatalom- és pénzéhségből keserítette meg. Ha nem így lett volna, most biztosan sajnálnám. 

Nem is rugózom tovább a történeten, főleg mert nincs kedvem hosszan időzni, még gondolatban sem, a NER álságos és gonosz közegében, de valahol az is nyilvánvalóvá vált tegnap, hogy az Orbán kormány működése nem csak az ország, hanem az EU érdekeivel is ellentétes, úgyhogy innentől fogva lehet ugyan ugrálni, de az fájni fog. Igyekszem nem elégtételt érezni, de nem könnyű. És attól is tartok egy kicsit, nehogy holnap arra ébredjek, hogy hirtelen Oroszország kihelyezett tagozata lettünk. Bár az talán már elérné a tömeg ingerküszöbét is.  

Szóval inkább csendesen örülök a decembernek, leadom még a továbbképzés kimeneti követelményeként elvárt óravázlatokat. Utána meg már tényleg szinte csak kötök és olvasok. Na jó, meg zenét is hallgatok. (Alig várom, hogy legyen egy kis hó, és azon gondolkodom, vajon lehet-e közösségi finanszírozást indítani a facebookon egy fülesfotelért?)