Előesték

 Nagyon gyorsan telnek a napok a sok tennivaló közepette, ami néha jó, néha kicsit aggasztó, de az mindenképpen pozitívum, hogy a munka mellé már más is belefér a napjaimba. 

Például a karácsonyi készülődés. Azt hiszem, életemben először csomagoltam be az összes karácsonyi ajándékot tíz nappal az ünnep előtt. Ez nem egyszerűen jó érzés, hanem nyugalom is, mert nem kell utolsó pillanatban boltba menni, tipródni a tömegben, és kétségbeesni, ha pont az nincs, amit kigondoltam. Ezt az előregondolkodást igyekszem megtartani, mert sokkal jobban működöm kevés stresszel. (Pont elég stressz lesz kajáért boltba menni az ünnep közeledtével.)

Kiskarácsony is volt már, bár BH-val ünnep minden találkozás, azért a december mindig más: ágyban lehet maradni szinte egész nap, hiszen idebent meleg van, odakint meg úgyis nyúlós, szürke hideg. Aztán szombaton volt Gyémánt kör is, Emma boldog az új férfival, ami nagy öröm és megnyugvás. És hogy teljes legyen az advent, ma délután elutazom TSB-ékhez északra, hogy együtt töltsünk néhány napot a sok távollét után. (Mindenhova szürkeséget mondanak ugyan, de én azért reménykedem benne, hogy a kedvünkért ott majd kicsit kisüt a nap, és lehet fotózni a szép várost.)

Más nincs, az izlandi után japán szerzőt fogok olvasni, egy tanítványom ajánlotta a könyvet: Natsume Sosaki Kokoróját. Elkezdtem nézni egy japán sorozatot Netflixen, és kedvem támadt egy kicsit olvasgatni japán irodalmat. Micsoda szerencse, hogy vannak még olvasó emberek, és milyen klassz dolog az már, hogy az ember tanítványai ajánlanak olvasnivalót. Nincs még teljesen elveszve ez a világ. 

Zenének pedig legyen az idei év legkedvesebb csapatának mash up-ja. Nem tudom ezt a nőt megunni.