Fénytelen

 Szünet lett. Téli szünet mármint, ami nem azt jelenti, hogy a világ megpihent volna egy percre is tegnap óta, csak annyit jelent, reggelente nem kell a laptop elé ülnöm órákat tartani. Ezért nagyon hálás vagyok, az utolsó héten már egyetlen porcikám sem kívánta a tanítást, és azt hiszem, ezzel a tanítványaim is pont így voltak, valószínűleg ők sem kívántak már semmit jobban, mint hogy végre legyen életük offline is.

Az elmúlt hetet a rettenetesen messzi Sopronban töltöttem, szóval nem az unalmas hétköznapok voltak, TSB pedig mindent megtett, hogy pihenhessek: főzött rám, törődött velem, pedig ő is elfáradt már mostanra nyilván. Az irgalom a szeretet legtisztább kifejeződése ugyebár. Kirándulni nemigen volt alkalom, az idő sem kedvezett, ott is épp olyan nyirkos és szürke volt minden, mint itt. Mintha nem tudná magát rávenni a körülöttünk lévő világ arra, hogy ünnepeljen. Hogyan találjuk majd meg a fényt, az Isten születését ebben a félhomályban, azt nem tudom. Talán egymásban, de addig is marad ez a fénytelen semmi.

Más. Tegnap pont azt beszéltük G-vel masszázs közben (két mérleg ember), hogy nekünk nem igazán jó a több idő, kifolyik a kezünk közül, muszáj minden percünket beosztani, hogy hasznosnak érezzük az életünket. A szünetekben mindig az a dilemma, hogy miközben az ember halálosan fáradt, és a teste kiköveteli a pihenést, a lélek tanácstalanul néz körül (lásd a John Travolta mémeket), és azonnal rossz érzése támad: csak nem feleslegessé vált a világban? Én is így vagyok ezzel most, pedig muszáj feltöltődnöm, mert januártól megint fordítok majd, szükségem lesz az erőmre és az ép elmémre.

A jó hír viszont az, hogy megkaptam a fordítási díjam a kiadótól, így a pénz egy részét különleges dolgokba tudtam fektetni. Vettem egy mosógépet a haldokló helyett, rendeltem egy fedőmatracot, hogy vissza tudjam adni a kölcsönkapottat Annának, és rendeltem egy fotelt is magamnak, hogy tudjak miben olvasni. Jó, nem olyat, amire ezer éve vágyom, az túl nagy lett volna az amúgy is túlzsúfolt szobába, de ez is nagyon kényelmes. A matrac kivételével, ami esetleg csak hónapok múlva érkezik, mert elbasztam, és egy ritka méretet rendeltem, mindent ki is szállítanak még karácsony előtt, szóval egy megújult lakásba érkezik majd az ünnep. Őszintén örülök, hogy kivételesen nem csak a mindennapokba kellett ezt a pénzt most beleöntenem. Jövőre majd ez is másképp lesz sajnos.

Más nincs. Találtam ezt a jó kis zenét, meg olvasom Jászberényit. Kicsit olyan, mint Hemingway. Nem a stílusa, nem tudom jól elmagyarázni, de talán az, hogy nem erőlködik, csak egyszerűen jó. Szeretem az ilyen prózát.