Itthonka

 Ünnep ünnep hátán. Épp hogy elmúlt a karácsony, máris vasárnap lett, úgyhogy megpihenek. Nem mintha eddig nem pihentem volna valójában, de azért mégiscsak vendégség volt, meg tegnap mentünk is (vacsora az apósoméknál, asszem válás után se szokták mondani, hogy exapós, vagy igen?), szóval ma se vendégség, se trakta. A legszebb ünnep a pizsamanadrágban töltött nap. Mondjuk én karácsony első napját is az itthonkának kinevezett flanell pizsinaciban abszolváltam, de ezt most hagyjuk. 

Egyrészt nagyon kellemesen telik a téli szünet, csak pillanatokra feszülök bele a leendő/eljövendő stb. tennivalókba, másrészt kicsit több hírt olvasok el, mint egészséges, melyeken kicsit jobban felbaszom magam a kelleténél. Az ember gyarló. Most éppen azon ámulok, hogy az egy elgondolás, hogy a vakcinával chipet ültetnek az emberekbe. Én már mondjuk attól is kiakadok, hogy vannak vakcinarettegők, de hogy tényleg, egy-egy chipet? És mégis mi a faszt kezdenének az adatokkal? Feljegyeznék, ki mire rejszol? Vagy mennyi bejglit eszik? Talán kevesebb hülyeséget kellene olvasni a facebookon, mert az tuti többet árt az agynak. 

Egyébként ha nem kötelező az oltás, nyilván mindenki eldöntheti, beadatja-e vagy sem, csak én már eléggé unom a maszkot is, meg az itthonülést is, meg a hülyéket is. Tudom, ez is döntés kérdése. Dönthetnék úgy, hogy nem unom, vagy megértem őket, de nem, mert ostobaságnak tartom, hogy valaki hitbéli kérdést csinál a tudományból. (És itt nem az egyébként jogos elővigyázatosságról beszélek, ami nem is a mi dolgunk ebben az esetben, hiszen nem vagyunk se gyógyszerészek, se virológusok, hanem arról a jelenségről, hogy a tényeket általában is sokan minden hozzáértés nélkül megkérdőjelezik. Szerinte az nem úgy van. Hát jó. A hülyeség is egy életérzés.) 

Más. Olvasok. Jászberényi ígéretes kötete a közepére ellaposodott. Nem rossz, csak nem is jó, de a végén van egy kisregény, abban még reménykedem. Gondolkodtam, mit is olvassak utána, végül BH Darvasit ajánlotta, és rájöttem, hogy igen, Darvasit akarok olvasni a kényelmes, új fotelemben. Kötök és olvasok, bámulok magam elé, és ez most pont elég is.

Más nincs. Kellene kicsit többet sétálni, csak ez a nyúlós, szürke idő ne volna, amiben az arcomra tapad a vizes maszk. A zene viszont mára legyen egy kis vaddzsessz.