Kicsi
Nos, a végéhez közeledik az év. Ez a világmindenség szempontjából nyilván nem egy nagy esemény, csak nekünk valami, mert években tartjuk számon az időt. Mintha volna a számon tartásnak értelme.
Öregedtünk egyet, és tanultunk is mind sokat a világról meg magunkról, de talán még mindig nem eleget arról, hogyan kell tisztelni az univerzum erejét. Lehet, hogy ezt nem is fogjuk megtanulni soha, lehet, hogy az ember önhittsége nem gyógyítható. Vagy nem olyan egyszerűen, mint szeretnénk.
Van egy ilyen horoszkópalkalmazásom, B töltötte le a telefonomra, ki tudja, miért. Néha beleolvasok, bár nem hiszek az ilyesmikben, mégis eljátszom a gondolattal, hogy a mondatoknak van relevanciája. Régen a Bibliából meg a Zóhárból olvastam dolgokat, hasonló játékos kedvvel. Ma valami olyasmit írt az app, hogy nem foglalkozzak olyan dolgokkal, amiken nem tudok változtatni. Örök bölcsesség, amit érdemes lenne megfogadni, főleg, ha tudná az ember, min tud, és min nem tud változtatni. De nem tudja.
Más. Olvasom Darvasit, és élvezem a mondatait. A sorok közé fűzött történelmi szálat nem értem, ezért úgy teszek, mintha nem is lenne fontos. Valójában, ahogy az a jó könyveknél lenni szokott, már ami az én ízlésemet illeti, mindegy a mikor, az ember számít, meg hogy hiteles-e. Mondom, nem történelmi szempontból, hanem emberileg. Olyan-e az ember, amilyennek olvasom? Ezt az olyanságot kevesen tudják. Marquez, Esterházy, Darvasi tudják. Nádas és Rushdie is. Még páran.
Egyelőre mást nem csinálok, ami szellemi erőfeszítés, inkább kötök és sorozatokat meg filmeket nézek. Olyan dolgok ezek, amikre a dolgos hétköznapokban kevés idő jut, vagy éppen semennyi sem, úgyhogy most élvezem ezt a fajta semmittevést. Az új évtől úgyis megint sokat kell dolgozni. Most a séta is kimaradt, mert iszonyatosan belerúgtam az új fotel lábtartójába, úgyhogy mehettem megröntgeneztetni. Szerencsére nem tört el, az ujjam viszont lehetne egy pride-jelkép, olyan színes.
Más nincs. Még karácsonyfaillat van, és ma levest főzök ebédre. Békés a világ. Kicsi, de békés.
Sorstárs, szia! A lábujjam ugyan nem röntgeneztettem meg, de kb.90 %, hogy eltört. A másik lábbeli tapasztalatom, no meg rtg asszisztensi régmúltam alapján. Csodával határos módon tudtam cipőt húzni :))) Séta, na az azért hosszabban, kizárt, majd...jövőre, valamikor. :) Az enyém már nem lilasárgazöldkékpiros, mert már majd'kéthetes az ágylábba rúgásom.
VálaszTörlésBékés és belső derűs világ, erre én is törekedni igyekszem.
(Majd írok emailt. Jövőre.:)
Addig meg BUÉK, jobbat, de legalább ne rosszabbat, mit ez a húsz-húsz volt!
Ó, szegény te, fájdalmas ügy. A séta hiánya is. Neked is nyugalmasabb évet, mint a tavalyi. :)
TörlésNem vagyok biztos benne, hogy 10 kötött darabból ki tudnám választani, hogy melyik lehet az, amelyiket Te készítetted. Egy biztos, hogy nagyon szívesen megnézném egy elkészült alkotásodat:)))
VálaszTörlésMielőbbi gyógyulást kívánok Mindkettőtöknek, de minimum fájdalommentes lépéseket mihamarabb!
Nos, egy sál lesz belőle, és csak remélem, hogy még április előtt alkalmam lesz hordani. :) Majd társítom a képét egy bejegyzéshez, ha eljön az ideje.
TörlésKöszönöm a jókívánságokat. Neked is boldogabb, stresszmentesebb évet kívánok.