Dél

 Azt nem mondanám, hogy a félévzárás, a fordulatos boszorkánydisztópia fordítása, a soha el nem készülő kötött sál, az interjúvágás, a házimunka, a bezártság vagy a gyereknevelési kísérlet ne volna megfelelő mentség a blognemírásra, de inkább csak nem volt kedvem mostanában írni semmit. Nem kell mindent tudni, írja Darvasi a Könnymutatványosokban, én meg arra gondolok, nem kell mindig írni. De a halált kell tudni, teszi hozzá Darvasi, de az életet meg néha mégis le kell írni, gondolom hozzá én. 

Mit mondjon az ember a sok bizonytalanságról, a sok hajmeresztő baromságról vagy épp az örömökről a szűnni nem akaró szürkeségben? Nem azért, mert minden rossz, inkább csak... unom. Unom a bezártságot, unom a diákok gyakori érdektelenségét vagy értetlenségét, unom az ostoba hivatalokat, unom, hogy unalmamban inkább rágyújtok torna helyett, unom, hogy maszkban lehet(ne) elmenni sétálni, és unom, hogy hétvégén esik, hogy meleg van, de nincs tavasz, és persze unom magam is elég gyakran. Így mondom: főleg magamat unom. 

Tegnapelőtt este, miközben zenét válogattam a Doktor interjújához, arra jöttem rá, hogy utazni akarok, hogy látni és ölelni akarom a barátaimat, hogy futni vagy túrázni akarok és, bár ez engem is meglepett, táncolni szeretnék, miközben valami nálam harminc évvel fiatalabb pali/csaj énekel a színpadon ezerrel. Aki közelebbről ismer, nyilván megért valamit abból, mit tesz velem az izoláció. (Erről az jut eszembe, hogy olvastam, valami bank akciója keretében az ember vihet magával ingyen egy izolációs takarót, hátha találkozik egy hajléktalannal. Elszomorodtam, hogy még jobban izolálni kell őket. Jó, tudom, mit jelent az izolációs takaró, de akkor is.)

Szóval most az van, hogy Olaszországba vágyom. Szeretnék elutazni mondjuk két hétre nem túl délre, valami olyan helyre, ahol süt a nap, zöldek a levelek, és a levegőben nyoma sincs a nagyvárosok porának és zajának. És a maszkos arcoknak. És nem, nem érdekelnek az olasz útifilmek, mert egy hatodik emeleti panelban nem érzem magam Olaszországban akkor sem, ha a képernyőn valami olasz kisváros utcái kanyarognak. 

Más nincs, ha valaki jönne velem, szóljon.