Kilátás

 Nos akkor így vagy úgy, de áteveztünk erre az új évre. Remélni szeretném, hogy jobb, feszültségektől és köldöknézegetésektől mentesebb lesz, mint a tavalyi, de a racionális én azt mondja, egyelőre inkább csak az új évad forgatási helyszínére jutottunk kedvenc-gyűlölt disztópiánkban. Viszont elég edzettek vagyunk már, ez talán ad egy kis okot a bizakodásra.

Ha minden igaz, egy hét múlva végre visszamehetünk dolgozni, aminek nagyon örülök, harmadik hullám ide vagy oda. Szeretek itthon, jó is, csak se a személyiségem nem alkalmas a tartós falnézegetésre, se a munkám jellege. Tudom, veszélyes, tudom, nem vagyok benne az oltási tervben, tudom, közben mégis veszélyeztetett vagyok (tulsúly, magas vérnyomás), mégis. Nem ugranék le egy völgyhídról rugalmas kötéllel, de szeretnék normálisan élni és dolgozni. 

Mint annyiszor egyébként, az olvasás és a munka azért valamennyit segített a bezártság ellen, igaz, most nem a tanítás, azt, bármennyire is igyekeztem színesen, kreatívan stb. megoldani, reménytelenül értelmetlennek találtam. Mint amikor az ember tíz méterről, gondolatának erejével próbál megfőzni egy tojást. Nem vagyok egy ilyen csodalény, ez van. Szóval fordítok megint, szerencsére valami disztópikus, boszorkányos regényt, nem romantikus-nyálast. Mintha ez egy kicsit jobb szöveg lenne, mint a múltkori viszkifőzős, de majd meglátjuk. (Mindig csak egy fejezetet olvasok el előre, legyen a dologban nekem is valami izgalom.) 

Kicsit sajnálom, hogy a lábujjsérülés miatt nem sokat sétáltam az elmúlt napokban, de legalább belefogtam egy 30 napos jógázásba. Sajnos a térdem marhára fáj, szóval csak óvatosan tudom csinálni a gyakorlatokat, és van, amit nem is igazán, de ez is olyan valami, ami struktúrálja a napot. Persze majd meg kell ezt beszélnem a gyógytornásszal, jövő héten már ő is jön, hurrá. Lassan visszaevickélünk a normalitásba. Vagy valami kvázi normalitásba. 

Más nincs, Darvasi jólesően egészen másról ír, mint ami van, közben meg mégis rólunk van szó: a kegyetlenségünkről, a reményeinkről, arról, hogy a világ egyszerre ocsmány és csodákkal teli hely. Úgyhogy most akkor jöhet a csoda. Egy kis kilátás az öbölre például. Fantáziáljunk. Lehet, hogy nem is jógázni kellene, hanem táncolni.