Másrészt viszont

 Nahát, nem is gondoltam, hogy ilyen régen írtam blogbejegyzést. Nem mintha nem jutott volna eszembe, hogy jó volna, egyszerűen csak szinte minden nap reggeltől estig be voltam táblázva. Na jó, ez túlzás, inkább csak öregszem, mert amikor épp nem volt semmi dolgom, pihentem. 

A nagy regenerálódások című fejezetben főleg sok alvás volt, de elutaztam majd egy hétre Sopronba is, volt vacsoracsata, múlt hét végén pedig BH látogatott meg. A soproni kirándulás alatt voltunk TSB-vel Röjtökmuzsajon, ott, ahol ezelőtt majd negyvenöt éve, akkor még ismeretlenül, először találkoztunk egy gyereküdülőben. Az üdülő most kastélyszálló vagy mi, de az alkalmazott kedvessége ellenére sem mehettünk be, mert hogy kamerák, kovid ésatöbbi. Hazafelé jövet, TSB-jék Pestig elvittek kocsival, volt idő és alkalom elmenni a tatai Öreg-tóhoz. 

Persze nem csak a sok pihenés miatt voltam-vagyok távol ennyit mindentől, ami netes felület. A rengeteg munka, tennivaló meg a stressz a ludas ebben. Az élet ügyintézés, mondta TSB, és ez nem tud lekopni rólunk, talán majd csak nagyon idős korunkban. Milyen szerencse, hogy a saját temetését már nem az embernek kell intézni.

Ami még van, ami még fáraszt, hogy nem akar múlni rólunk ez a szerencsétlen járvány, pedig nagyon szeretnék maszk nélkül mászkálni, napozni, kávézók teraszán üldögélni. Tudok mindent, veszélyes, fontos a megelőzés, én csak ne panaszkodjak, legalább állásom van. Akkor is elegem van ebből. Hogyan lehet így normálisan élni? Közben meg gond gond hátán, és hiába tudom az eszemmel, hogy nem mindent nekem kell megoldanom, a gyerekeim nehézségei engem is megviselnek. És persze az örök igazság, amit a világban naponta megtapasztalhatunk: mindhülye. 

Más nincs, elképzelhetetlenül hosszú a könyv, amit fordítok, és bár kifejezetten izgalmas, továbbra is azt gondolom, négyszázötven oldal sok. Nagyon kevés írónak engedném meg, hogy kétszázötven oldalnál többet írjon. Másrészt viszont lassan lesznek tulipánok.