Tavaszodik

 Tavaszodik. Gondoltam, ezzel a pozitív üzenettel indítok, mert az elmúlt napok történései sok emberből a legrosszabb, letürelmetlenebb énjét hozták ki. Az érdekes talán nem is ez, bár nem szűnő csodálkozással olvasgattam egy darabig barátaim, ismerőseim posztjait, az érdekes inkább az, hogy belőlem most nem. Sőt.

Hogy a napsütés vagy más miatt van bennem a szokásosnál több türelem, azt nehéz megmondani, bár valószínűleg mind a napfény, mind BH látogatása, és a kontrollmániám (ideiglenes?) elhagyása is hozzájárult ehhez a békés lelkiállapothoz. Az elmúlt napokban megtapasztalt döntésképtelenség és kapkodás engem kivételesen és valószínűleg indokolatlanul nagy nyugalommal töltött el. Hát nem tudják, mit csináljanak. Oké, és? Mert amúgy tudja itt valaki, mit kellene? Nem azt, hogy mit kellett volna, mert azt nyilván tudják sokan. De most mit kellene? Szerintem erről sajnos lövése sincs senkinek. Ha meg ez így van, akkor, nagyon helyesen, legalább ez is világosan látszik most, és majd szolgál tanulságokkal az egyén számára, amikor döntéseket kell hoznia. 

Most azt gondolom, hogy lesz ez a világ jobb is. Elismerem, hogy ez ebben a pillanatban nem látszik, mert a rossz sokkal hangosabb. A düh és a gyűlölet hangosabb, mint a szeretet, de ez akkor sem jelenti azt, hogy nem az utóbbi az erősebb. Mondok egy példát. Pénteken, amikor az ország teljes sokkban próbálta értelmezni az új intézkedéseket, dőlt az anyázás mindenhonnan. Miért így, miért ezt, satöbbi. Káromkodáscunami. Hogy mi értelme van dühöngeni? Szerintem semmi, bár ventilálni talán hasznos, csak hogy épp a közösségi médiában, azt kétlem. De ez is mindegy, mert csináltam már én is. Viszont rátaláltam néhány posztra, ami szeretettel volt tele. Köszönet egy tanárnak egy levélért, amit a pali gyereke kapott a lezárás előtti utolsó napon. Egy másik posztban segítségnyújtás, támogató sorok. Úgy éreztem, ez a két rövidke poszt többet tett a világért, mint az ezernyi gyűlölködő. 

A szeretet (is) Törvény és Tanítás, amihez az út úgy vezet, hogy tudjuk, még csak az elején állunk, és minden lépést magunknak kell megtennünk. Valami ilyesmit ír Rosenzweig, majd megkeresem a pontos idézetet, ha előkerül a könyve. Igazából csak ennyit akartam ma írni. Meg azt, hogy mindig, minden körülmények közt jobb szeretni, mint gyűlölni. Egyrészt hasznosabb, másrészt jobb érzés. A többi csak hang és füst. 

Más nincs, a tengerre vágyom, de Zap átküldte az új-zélandi partot, úgyhogy azzal most elleszek egy darabig.