Türelem

 Szeretem a türelmes embereket, főleg ha írók. Az ideges író nyugtalanná teszi az olvasót, engem mármint, az olvasó ént. Persze nyilván van olyan is, hogy az olvasó direkte nyugtalankodni akar, nem én mármint, vagy nem bánja, ilyen azért néha én is vagyok, csak nem most.

Három türelmes írót olvasok most egyszerre: John Williamset, Esterházy Pétert, és Hargittai Istvánt. Hogy mikor melyiket, az attól függ, hol vagyok. Itthon Williamset, út közben telefonról Esterházyt, az e-olvasóról meg Hargittait. Normál üzemmódban nem szoktam három könyvet olvasni párhuzamosan, és nyilván most sem fogom ezt sokáig csinálni, előbb-utóbb majd megállapodok annál, ami pillanatnyilag a legtöbb örömet okozza. (A Komoróczy Gézával készült interjúkötetre tippelek most hirtelen, de majd meglátjuk.)

Más. Végre, olyan sok hónap betegeskedés (az ő részéről) és aggodalom (az én részemről) után meglátogatott BH. Olyan jó volt megint látni, hogy tényleg szinte ki is törlődött a sok rossz emlék. Persze sovány, valamivel mosolytalanabb, de épp olyan csodálatos pali, mint hónapokkal ezelőtt. Remélem, a mosolya is hamarosan visszatér, meg persze majd ő is. 

Szóval az élet, ha döccen is kicsit vagy nagyot, végül csak visszatér az általunk teremtett békés, elíziumi kertbe. Ebben a kertben lakunk mi ketten, olykor valóságosan, olykor csak képzeletben, a külvilágtól elzárkózva, egymás gondolataiba merülve a napfényben. Ami odakint van, azzal megküzdünk, de a valóság és a képzelet nálunk mintha felcserélődne: amit mások képzelgésnek, puszta gondolatoknak hisznek, az a mi valóságunk, a valóság pedig gyakran válik lényegtelenné. 

Biztos a gondolatokban, a világ elgondolásában lelt öröm miatt is szerettem bele két mondat után Hargittai interjúkötetébe. Mintha kellemes, puha takaróba bugyoláltak volna a szavak. Ha tehetném, állampolgári kötelességgé tenném a türelmes, okos emberek olvasását: olyan nagy szüksége volna a világnak a hallgatásra és a gondolkodásra. 

Más nincs, ma kapom a második oltást, így délután ágyba bújva tervezek heverni a könyvvel a kezemben. Ez is egy amolyan szerelmi légyott a világgal, mint mezítláb mászkálni a meleg homokban.