Aki

 Vakáció. Végre, végre megérdemelt szabadság lett. Már ami a hivatalos munkanapmentességet illeti persze, mert munka (remélem) lesz, még a suliba is be kell mennem, de akkor is, csakazértis vakáció. 

Jó rég nem jutottam ide, vagy mert időm nem volt, vagy mert kedvem se, de főleg az előbbi. Ma az idei tanévhez tartozó utolsó két kötelezettségnek fogok elehet tenni: egyrészt meghívtam ebédre a nagyszülőket B ballagása alkalmából (a ballagásra nem, mert 38 fok volt, plusz utána bankett a gyerekeknek), illetve este még megírok valami önfejlesztési tervet, amivel bevégzem a rám mért önértékelést (ne is kérdezzétek, teljesen felesleges dokumentumgyártás az egész, senki egy pillanatig sem kíváncsi rám). 

A kisebb-nagyobb kötelezettségresztlik ellenére valójában már pénteken kivettem a szabit, elengedtem mindent, ami nem arról szól, hogy most akkor én is érezzem magam jól. Reggelente jógázom, oké, csak kezdő gyakorlatok, és nem is nagyon hosszan, de mindegy, hiszen a gyakorlatok egyszerűsége mit sem von le a hasznukból, és úgyis az a lényeg, hogy az ember szeresse a testét, amiben lakik. 

Más. Bár az idei tanévben is elfáradtam, most nincs az a szokásos testi fáradtság, mint ami általában egy heti alvásra kényszerít július elején. Ettől aztán, kissé elbizakodottan, nagyívű terveket kovácsoltam rendrakás, festés, olvasás, ógörög tanulás ésatöbbi tekintetében. Idén, sok év óta először, szeretném tevékenyen tölteni a nyaramat, de úgy, hogy közben mégis dolce far niente legyen. Ezért aztán mostanában korán fekszem és korán kelek, hajnali öt körül ugyanis csend van, hűvös és ilyenkor a reggelt nagyvonalúan magamra költhetem. 

Persze jut program is nyárra, BH itt volt nyárnyitó hétvégére, csupa jóság lett a péntek-szombat, igazi gondtalan idő volt, még Heideggert is olvastunk, pont másfél oldalon keresztül bírtuk, aztán elengedtük, de azt találtuk ki, ógörögözni fogunk. Mindkettőnknek hiányzik az értelmes dolgok tanulása, és bár ő visszatért az anatómiához, nekem mostanában lustább az agyam, mint szokott lenni, amin a rossz szövegek fordítása sem segít, sőt. Szóval most görög nyelvtant vadászunk, antikvár példányt találtunk a neten belőle, meg letöltöttem egy Újszövetség appot, eredeti szöveg plusz angol fordítás, mert a kötetem nagyon szép, csak pirinyók a mellékjelek, alig látom őket. 

Aztán majd utazom, csak itthon és csak a szokásos észak-dél és kelet-nyugat tengely, de jönnek errefelé a barátok is, TSB hazatér a nyaralásból, Cippó pedig erre kirándul jövő héten, szóval lesz a rendrakás és továbbképzés mellé emberség is. 

Más nincs, élvezem, hogy az ésszerűség határain belül távol tartom magam a nettől, főleg a közösségi oldalaktól, és hogy olvasok, megint egyszerűen csak kedvtelésből. Tényleg az a legjobb, amikor az ember az lehet, aki.