Nem egyformák és nem mások

"Mert minden atom, mely enyém, éppúgy a tiéd is." W.W.

Jó ideje megfogadtam, hogy nem ugrok napi politikai témákra, de nem azért, mert nem dühítenek, hanem azért, mert mindig fontosabb a szeretettel foglalkozni, azt az elmélkedés tárgyává tenni, mint a gyűlöletet. Másrészt meg, lássuk be, mindig azt érdemes nézni, ki mondja, amit mond. 

Most muszáj volt mégis elgondolkodnom a legújabb őrült ötleten, miszerint nem megengedett olyan tartalmat megosztani kiskorúakkal, mely "a születési nemnek megfelelő önazonosságtól való eltérést, a nem megváltoztatását, valamint a homoszexualitást népszerűsíti". Na most ez persze egy kiragadott részlet, de több dolgot sem értek benne: először is mit jelent az, hogy tartalmat megosztani? Ha jön az LMBTQ+ közösségből néhány ember egy iskolai érzékenyítő foglalkozásra, az akkor már törvénybe ütközik? Ha a gyerekek megnyugszanak, mert úgy látják, hogy elfogadják őket olyannak, amilyenek, az akkor valaminek a népszerűsítése? Ha én ilyet látok pl. középiskolásként, akkor másnap ezen felbuzdulva nemet akarok változtatni? Vagy azt mondom, hú de jó fejek, akkor most holnaptól én is leszbikus akarok lenni? Mi van? 

De ez csak a kisebbik probléma. A nagyobb az, ami ennek az egész retorikának a hátterében áll: az, hogy ezek az emberek képtelenek megérteni, hogy nem mindenki ugyanolyan. Hogy nem olvastak életükben Kosztolányit, az mondjuk nem lep meg, de ami igen, az az, hogy olyan mértékben bezárták önmagukat a saját világukba, ami egészen biztosan komoly mentális probléma. (Ugyebár a mentális egészségről is milyen jó volna sokat beszélni az iskolákban, mert ezzel kapcsolatban is nagyon súlyos előítéletek munkálnak a magyar társadalomban.) 

Mire gondolok? Arra gondolok, hogy a gyűlölet, a másik ember iránt érzett zsigeri idegenség, a szeretet elutasításából ered, és attól tartok, hogy aki ilyen mélyen gyűlöl mindenkit, az elsősorban önmagát gyűlöli. Mert a szeretet önmagunk szeretetével kezdődik. Mi vagyunk a szeretet alfája és ómegája. Mi vagyunk a kezdet és a vég. 

Akiben nincs szeretet, az talán nem is él, de aki hatalmánál fogva másokat gyűlöletre kényszerít, arra buzdít, az a lélek genocídiumában részes. 

Én nem akarok lélekgyilkos lenni, úgyhogy továbbra is beszélek arról, hogy a szeretet mindennél fontosabb érték, és hogy bár nincs két egyforma ember, a szeretetben mind egyek vagyuk, nem pedig mások. Hát legfeljebb majd lecsuknak.