Let

Második hete vagyok szabadságon, és talán évek óta először most van az, hogy nem hajszolom azonnal újabb munkákba magam, aminek persze van egy szomorú oka, a kiadó megint nem fizetett, én pedig nem vállalok újabb munkát addig, amíg meg nem kaptam a fordítói díjam. A ráérés azonban igazi silver lining. 

Szóval pihenek, olvasok, rendet rakok a lakásban, és az évek óta halogatott fürdő-vécé festésnek is nekidurálom magam. Ez utóbbinak leginkább azért most, mert momentán se D, se B nem dolgoznak, nem könnyű állást találni a világjárvány után hasító magyar gazdaságban, úgyhogy ráérnek segíteni. 

Mindez (már a pénzhiánnyal járó stresszt leszámítva) idillinek tűnik, de azért elég sok dolog árnyékot vet a mindennapjainkra. Elsősorban is mi más, mint a kormány aljas, homofób paszusokat tartalmazó törvénye, meg az ehhez társuló uszító propaganda, másrészt a közoktatás gyötrelmes helyzete, a lebutítani kívánt tanárképzés, illetve a pénzelvonás, ami azt jelenti, hogy például az iskola, ahol tanítok, még fénymásolópapírt sem tud majd venni. Milyen kár, hogy ez a sok árnyék a hőség ellen egyáltalán nem véd. Pedig ezerszer inkább a klímváltozással kellene foglalkozni, mint azzal, ki kit szeret. 

Mit lehet ilyenkor csinálni? Én önművelődéssel védekezem. Komoróczy Géza visszaemlékezéseit olvasom, podcastokat hallgatok: Kiss Tibor Noét, Nádasdy Ádámot, moziba is járok, és csak érintőlegesen látogatok el a közösségi média felületeire. Ez utóbbi nem csak időt spórol nekem, de kiment egy bántalmazó kapcsolatból is. (KTN mondta a Gulyás Mártonnal készült interjúban, hogy a közösségi média olyan, mint egy bántalmazó kapcsolat, állandó a verbális agresszió, és én nagyon is igazat adok neki.) 

Ami Komoróczy visszaemlékezéseit illeti, nagyon örülök, hogy nem hagytam abba, amikor egy számomra meglehetősen unalmas szakaszhoz érkeztem, mert rendkívül izgalmasnak találom a gondolatait a rendszerváltással és a szabadságjogokkal kapcsolatban. Ő mondja, hogy egy demokráciában az emberi szabadságjogok között egyensúlyt kell tartani, és olyan nem lehetséges, hogy a szólásszabadság miatt csorba esik például az emberi méltóságon. Rendkívül érdekes karakternek találom, és örülök, hogy már nem csak mint tudóst, hanem mint gondolkodót is nagyra tudom értékelni.

Más. A szezonnyitó gintonic mellett a lányokkal Mihály hűvös nappalijában meg BH-val telefonon nemrég arról beszélgettünk, hogy vajon hogyan is lehetne megnyerni a választást az ellenzéknek. A gintonic mellett hajlottam arra, hogy ez talán csak lebutított üzenetekkel, egyszerű tőmondatokkal lehetséges, BH viszont azt mondta, a politika szerinte nevelés is, nem szabad átvennie a propaganda szellemi igénytelenségét. Végül igazat kellett adnom neki és TSB-t is meg kell követnem: rendes program kell. Persze nem valami értelmetlen elefántcsonttorony, de igényes, hozzáértő elképzelésekkel kellene megnyerni a választást. Mondjuk én kétlem, hogy ez lehetséges, mert erre az ellenzék egyszerűen alkalmatlan, hiszen ugyanazokkal a fogásokkal igyekszik maga mellé állítani a szavazókat, mint amilyeneket a kormánykoalíció alkalmaz, csak nincs hozzá elég pénze, meg hát az emberek épp azt unják már a legjobban, hogy érdemi és hasznos intézkedések helyett szájtépésre megy a pénzük. 

Mit lehet akkor tenni? Nem lemondóan, hanem BH érveit megértve azt kell mondjam, valószínűleg semmit. És bár ez nagy baj, talán ez a kissebbik, mert ha a Fidesz nyer, az borzalmas lesz, viszont ha az ellenzék, az is. És akkor mi lesz? A Komoróczy-kötetből idézem: Az áthallások ma önmagukban nem működnek, nincs szükség az áttételes közlésre, mert most mégis van egyfajta szabadság. Ma nem áll ott a Szovjetunió, sem más külső hatalom a rezsim mögött. Ez nagyon nagy különbség a Kádár-korhoz képest, különbség az 1989 előtti és utáni világ között. A politikusok nem hivatkozhatnak, nem támaszkodhatnak külső erőre, nincs magasabb fórum. A mostani hatalomnak, a most hatalmon lévőknek valamilyen formában indokolniuk kell döntéseiket, tetteiket, mert felelősséggel tartoznak értük.  

Úgyhogy azt remélem, ez lesz. Mármint, hogy elérkezünk majd egy olyan pontra, ahol a kormánynak felelősséget kell vállalnia a tetteiért. Nekünk, felelős állampolgároknak pedig felelősségre kell vonni a mostani hatalmat. BH-nak igaza van, ha nem változik a magyar társadalom, ha nem leszünk mi magunk felelős állampolgárokká, egy választási nyereség nem segít rajtunk. Egy szolidáris, befogadó, szabadságjogokat tiszteletben és egyensúlyban (!) tartó társadalomért nekünk mindanniunknak meg kell dolgoznunk, méghozzá nem négyévente, hanem minden áldott nap. Ez az egyik legfontosabb tananyag kellene legyen mindannyiunk számára.

Más nincs. Jó volna fontosabb dolgokkal, például az egészségünkkel, az ökoszisztémával és a szegénység felszámolásával foglalkozni. Én erre törekszem mostanában. Addig pedig, amíg az emberek le nem szoknak arról, hogy a közösségi médiából tájékozódjanak ahelyett, hogy könyveket olvasnának és a saját szemükkel bizonyosodnának meg arról, milyen a világ valójában, és amíg ugyancsak a közösségi médiában ordítoznak egymással ahelyett, hogy értelmes dialógusokat folytatnának, nos, én addig is meditálok és jógázom reggelente, és ha felnézek a Facebookra mondjuk, akkor mély levegőt veszek, és azt mondom, amit meditáció közben ma Flo mondott: Let it come. Let it be. Let it go.