Posztvakáció

Most látom csak, milyen szép hosszú szabadságra ment a blog, de jól van ez így: nyár van, hőség van, pihenés van testnek, szellemnek, léleknek. 

Az elmúlt hetekben igyekeztem kiszakítani magam a mai magyar rögvalóságból: jöttem-mentem barátokkal ide-oda, kifestettük a vécét és a fürdőszobát a gyerekekkel, belefeledkeztem Komoróczy Géza interjúkötetébe, egy-két sorozatba meg egy zsé kategóriás katasztrófafilmbe, minden reggel tornáztam, és persze főleg izzadtam (vö. nyári panelromantika). Jólesett nem gondolni a holnapra.    

Most, hogy lassan beköszönt az augusztus, persze az én homlokom is felhősödik, több hírt olvasok el, mint kellene, ami nem szolgálja a lelki békémet. Mondanám, hogy alig várom a szeptemberi iskolakezdést, és ez bizonyos szempontból igaz is, de megint túl sok a bizonytalanság mind a vírushelyzetet, mind B terveit illetően, akit felvettek Amszterdamba szociológia szakra és Szegedre is anglisztikára, de pénz hiányában nem tudom, végül mihez fog magával kezdeni. Az nem baj, hogy én nem tudom, a nagyobb baj, hogy ő sem, én meg hajlamos vagyok ráparázni ezekre a dolgokra. Nehéz a kontrollmániás emberek élete...

Más. Fordítási megbízatás hiányában (addig ugye nem fordítok, míg ki nem fizetnek) elég sok rendrakást terveztem erre a nyárra, amivel haladok is, csak sok a por, és sok a celsius, de majdcsak lesz ezzel is valami. Takarítás közben különben elég sok dolgon gondolkodom, leginkább azon, hogy ez a pedagógus-életpálya mekkora nagy szívás, és hogy mielőtt nyugdíjba megyek, kellene találnom egy jobban fizető munkahelyet, mert a mostani inflációs ráta mellett, lassan a vajaskenyér is luxus lesz. De csodák csodájára, miközben épp ezt latolgattam, kaptam egy nagyon klassz egy hetes munkalehetőséget Amszterdamban. Hát micsoda fordulatokat tartogat az élet, nem? Még a végén idén is látom a tengert. Csoda lenne. Keep your fingers crossed. 

Más nincs. Jövő héten még van némi kis egészségügyi elfoglaltság (labor, véradás, pajzsmirigy uh stb.), sok barátkozás, cicaszittelés, aztán elutazom pár napra északra (felkészül Miskolc). Visszafelé megállok két napra a Pestiális városban, hogy az ottani barátokkal is megigyak egy-egycsésze kávét vagy egy pohár limonádét, és röhögjünk kicsit a zélet fordulatain. Megérdemeljük ennyi hónap után.