A megrekedt idő nyomában

 Ma reggel, ébredés után, azon gondolkodtam, mi a legfurcsább mostanában, és arra jutottam, nem csak a nyárias meleg a problémám, nem csak a sok munka, nem csak az, hogy minden nap olyan fáradtan érek haza, mint aki napszámban dolgozott le tizenkét órát. Az idő furcsa viselkedése zavar.

Az időről régóta tudjuk, hogy hiába mérjük, számunkra sosem tudja levetkőzni a szubjektivitását, így aztán örök dilemma, mi tart sokáig, és minek lesz vége hirtelen, még ha egyébként a másodpercmutató adott esetben ugyanannyit is mászik előre az óra számlapján. Jó, szubjektív, ezzel nincs mit kezdeni, na de miért jár bennem (bennünk?) mindig ilyen össze-vissza? 

Rengeteg dolog van, ami miatt rohan mostanában az idő: feladatok, adminisztratív marhaságok (iskolastatisztika pl. az minek? miért nem lehet kiolvasni a meglévő adatokból, amit kell?), vizsgák, érettségire felkészítés, interjúalanykeresés, holazigazolásod és holvoltáltesiórahelyett játék, ésatöbbi. Másrészt meg vannak kínosan cammogó órák. Például várom, hogy B intézze az ügyeit, hogy megkapjam végre a projektfeladatokat, hogy megszáradjanak a mosott ruhák, hogy végre taníthassak is, hogy a bankom két hónap után végre visszafizesse a lemondott koncertjegyek visszatérítését, hogy összeszámolják a szavazatokat, hogy haladjunk végre normálisan, legyenek eredmények, ne ez a vergődés. 

Zavar az idő összevisszasága, a tervezhetetlen mindennapok, az állni látszó órák, miközben a szekér nem hogy nem halad, de már valahogy abban sem vagyok biztos, hogy van. Beleragadtam a bőrömbe.

Más. Mentális egészség szempontjából sem fényes a helyzet. Zokogó gyereket kísérek az iskolapszichológushoz, egy másik fiatal arról mesél, három éve nem volt éhes, nem is szeret enni. Mindeközben a sajátjaim is nyírják a lelküket: egyikük halálra dolgozza és edzi magát, nem eszik, a másik hiába küldözgeti az önéletrajzát, válaszra sem méltatják, úgyhogy megszállottan gyöngyöt fűz, és úgy kell imádkozni neki, hogy mozduljon ki a lakásból. Számukra is összezavarodott az idő. 

Én mindenesetre meditációval és reggeli jógával igyekszem megőrizni ép elmém maradékát. Bízzunk benne, hogy sikerül még egy darabig.