Folyótan

 Elindult hát az új tanév tegnap. Lehetnék filozofikus, de maradjunk a praktikumnál, hiszen egyelőre a gyakorlatban kell megoldani a problémákat, az elméleti borongás maradhat későbbre. 

A gyakorlati megoldandók persze a szokásosak: órarendi kavarodás, csoportnévsorok, egyéni hasfájások, felmentések, adminisztrációs teendők és a szezonális allergia takonytermelési misztériuma. Mindig ugyanaz a folyó, közben meg mégis mindig minden más egy kicsit. Mégis filozofálok.

A tanév nagyon békésen indult, ahogy azt már megszoktam ebben az iskolában: volt rövid évnyitó értekezlet egy közeli falu tájházában babgulyással és napsütéssel, aztán túra, tegnap évnyitó, néhány osztályfőnöki óra. Olyan meghitt és kellemes lenne az együttlét, ha nem terhelnék túl az iskolák polgárait a rengeteg tanórával, adminisztrációval és felesleges stresszel. Milyen jó volna egy erdőben tanítani: csend, madárcsicsergés, napsütés. A természet közelsége még a legnyugtalanabb idegeket is kisimogtaná. Na ezt majd talán egy következő életben, már ha akkor is barátságos természet veszi majd körül az embert.

Más igazából nincs, kicsivel több idő kellene csak, hogy továbbra is legyen időm olvasni, meg nyilván kellene egy tenger.