Átmenetileg

 

Egy darabig gondolkodtam, írjak-e egy újabb posztot ma, és éppen a veszteségről, vagy csendes magányomban idézzek inkább fel kedves pillanatokat, őrizzem az élet emlékét a halál érthetetlenségével szemben. Aztán a veszteséggel óhatatlanul együtt járó düh engedett egy kicsit, és eszembe jutott, mit írt annak idején a felesége halálakor: nem vagyok összetörve, mert szerettem. 

Azt hiszem, nincs olyan ismerős, diák, bárki, akihez kicsi köze is volt, aki ne szerette volna. Nagy tudású, szórakoztató, kiváló humorérzékkel megáldott ember volt Kálmán C. György, de amire igazán fontos vele kapcsolatban emlékezni, az az, milyen őszinte megértést sugárzott maga köré. Nem hiszem, hogy egyetlen gonosz, rosszindulatú szava vagy gondolata lett volna valakihez egész életében. 

Pár éve, amikor az egyik ÉS cikkében idézte egy recenziómat, rettenetesen büszke voltam magamra. Kétségtelenül hiú ember vagyok, és kevés ennél nagyobb elismerést tudtam volna elképzelni, már ha valaha elismerésről képzelegtem volna. Beszélgettünk aztán párszor, olykor kikértem a tanácsát, ő pedig minden körülményeskedés nélkül elmondta mit gondol, akár szakmai, akár magánügyben kérdeztem. 

Lelkes olvasó volt. Minden érdekelte, amit írtak, minden, ami az irodalomról szólt, a nem fontos emberek írásai is, engem is olvasott, aztán egy Esterházyval kapcsolatos cikk kapcsán, azt hiszem legalábbis, végképp a szívébe zárt. Ez persze nem jelentette azt, hogy mindenben egyetértettük, sőt, sokszor láttuk egy-egy könyv jelentőségét, érdemeit vagy érdemtelenségét másképp, de nem is hiszem, hogy valaha azt akarta volna, mindenben értsenek egyet vele. Az önálló gondolatokat pártolta mindenkiben.

Tényleg kevés ember van, akitől olyan sok dolgot tanultam volna az elfogadással, az irodalommal és a zenével kapcsoltatban, mint tőle, és kevés olyan embert ismertem, aki a kor előrehaladtával nem zárult saját gondolatainak börtönébe. Kálmán C. György ilyen ember volt.

Megtalálni egy igaz embert éppen olyan nehéz, mint aztán elveszíteni őt, és bár most még nem teljesen értem, hogy lehetséges az, hogy mostantól nincs, nem lesz velünk, talán az ő példáját kellene követnünk: ne legyünk összetörve, hiszen szerettük. Csak most egy darabig nem találkozunk.