Félhomály

Túl november idusán a fagyos köddel reggelente már a tél ígérgeti magát. Ideje is. A napfényes október és a jégkristályos december közé szorult kedvetlen november gyomorfájós hétköznapjai nem tartoznak a kedvenceim közé.

De nem az időjárás, inkább a rossz hírek és a világ állapota aggaszt. E és a barátja egy hete betegek, egy közeli rokonnak pedig hasnyálmirigy rákja van. Megint a Muci. A dög. Negyvenhét évesen meghalni elég szar. Vagy hát mindig elég szar meghalni, ha úgy érezzük lenne még dolgunk. Viszont ha valaki már nagyon régen nem érzi, akkor mi van? Gondolom, akkor is szar. 

Miközben az iskolában tarol a vírus, egyre nehezebben koncentrálok a mindennapi feladataimra, mert mindig valami válságmenedzsment van. Nehéz már követni, ki van karanténban, ki beteg. Az tartja bennem a lelket, hogy értelmes tudósokat hallgatok mindenféle felületeken: Kemenesit meg akadémikusokat. Ha nem így tennék, biztos felvágnám az ereimet, amikor olyan kommenteket olvasok egy hír (óvodai csoportok kerültek karanténba) megosztása kapcsán, hogy: "azért kell az egészséges gyerekeknek karanténba menni, mert a hülye óvónők elkapták a vírust", illetve "ti (értsd újságírók) is Orbán csicskái vagytok, mint az orvosok". Vajon lesznek nyilvános orvos-, újságíró- és pedagóguségetések is? Na, tényleg mind hülye. Erről, vagyis az elhülyülésről, pontosabban az oksági összefüggések felismerésének hiányáról a ma esti Látszóteres látszóteres (ez kis betű) interjúban is lesz szó.

Lám, azért annyit legalább fel tudok mutatni, hogy megszerkesztettem a ma adásba kerülő interjút, ami egyébként nagyon jó lett, nyilván nem miattam, szóval érdemes lesz meghallgatni. Ami a fordítást illeti, annak viszont még neki sem kezdtem, de máig adtam magamnak haladékot. Remélem, elég fenyegető vagyok magamra nézve.  

Más nincs, mindent leszámítva azért tulajdonképpen jól vagyok: megint fonalakat nézegetek a neten, mert a kötés (és a tervezett horgolás is) jót tesz, és olvasni is fogok a héten végre megint. De azért a legfontosabb jó, hogy hétvégén itt volt BH, ami mindig elfeledteti velem a világ őrületét. Ennél többre most nem is aspirálok.