Évforduló

 Régen, főleg amikor még létezett a freeblog és a bloggerközösség megvalósította azt, amit aztán az őt félresöprő közösségi médiák sosem tudtak, vagyis az egymás iránt érdeklődő emberek párbeszédét, mindig írtam évértékelő posztot, meg posztot az újévi tervekről. Erre évek óta nem volt ingerenciám, de Zaphod (évértékelő) és Gofri (részben évtervezős) posztjait olvasva mégis kedvem támadt ehhez az általam mostanában elhanyagolt műfajhoz. 

Szóval 2021. Szeretni szoktam a páratlan éveket, mert van bennük valami a prímszámok tisztaságának ígéretéből, még ha nem is azok. Így utólag ez az év nem szolgálta meg a belé vetett bizalmat, de ez nem a számnak magának tudható be, hanem nekünk, embereknek. A világjárvány nem hogy nem tűnt el, még csak nem is csillapodott, BH is megbetegedett, még nem volt oltva, hiába kérte a háziorvosától az oltást időben. Nem sokon múlott, de hála az égnek, életben maradt. Ilyenkor persze a távolság még rosszabb, hiszen hónapokig nem láttam, a legrosszabb mégis a tehetetlenség volt. Aztán anyám is elkapta a vírust, hetekig kórházban volt, de még az egy nyomorult kínai oltás is jobb volt a semminél, az ő tüdejét megkímélte a betegség. 

A vírus aztán az utálatos online oktatás mellé az állandó létbizonytalanságot, jövőtlenséget úgy húzta ránk, mint egy mázsás követ. Megváltás volt a nyár, és öröm, hogy B a közoktatás minden borzalma ellenére leérettségizett. Az év nagy megkönnyebbülése volt, hogy nem nyomorgatja több gyerekem a diszfunkcionális magyar közoktatás, már csak én vagyok az egyetlen, aki részese ennek az állandó káosznak és stressznek. Sajnos ősszel aztán minden ott folytatódott, ahol júniusban abbamaradt, bár kétségtelenül online oktatás nélkül, viszont ilyen-olyan karanténokkal, úgyhogy ez sem volt egy olyan első félév, amiről az ember elvadult, irracionálisan pozitív perceiben álmodni szokott. 

A munkahely az munkahely, szoktam mondogatni magamnak, csak hát elvileg ez egy inspiráló közeg kellene legyen. Az inspiráció viszont ritka, sokszor inkább érzem magam szociális gondozónak, meg pszichológusnak, mint tanárnak. Így is kezdem majd januárban az első napot: egy online esetkonferenciával a gyerekjóléti szolgálatosokkal plusz az iskolai segítőkkel, aminek az egyik diákom ideiglenes nevelésbe vétele a témája. Aztán majd ha olyan szakba jut a bírósági ügy, akkor nyilván megyek tanuskodni. A pedagógus pálya szépségei. 

Az iskolai munka számomra leginkább pszichésen kezd egyre megterhelőbb lenni, aminek ellenoldalán persze ott van a közösség, ott vannak az örömök is, mégis egyre gyakrabban azt érzem, hogy túl sok ez nekem. Hogy túl kevés pénzért tanítok, az elcsépelt dolog, inkább az a baj, hogy mivel nem lehet megélni a fizetésből, a mellékállások épp azt az időt emésztik fel, amit az ember a testi-lelki feltöltődésre kellene, hogy fordítson. Viszont dolgoztam egy hetet idén Amszterdamban, ami mind szakmailag, mind anyagilag, mind emberileg nagyszerű élmény volt, de az év híre talán mégis az, hogy a nemfizetős kiadótól remélhetőleg örökre megszabadultam, és megbízást kaptam egy másiktől egy holokausztmemoár fordítására. Ez sem könnyű szöveg, vannak fordítási dilemmáim is szép számmal, de ezek megoldásában több barátom is együtt gondolkodik velem, amiért roppant hálás vagyok nekik. 

Ami a barátokat illeti, idén ebben sok hiányt szenvedtem. A közeliekre sem volt sok időm, de azért igyekeztem nem elveszíteni a kapcsolatokat, viszont a távolabb élők közül idén extra módon nem találkoztam szinte senkivel. 

Nos, nagyjából ez volt 2021. Így utólag azt mondom, nem volt kedves év, de élünk, ami meg elég fontos. 

Ami 2022-t illeti, jóslatokba nem szívesen bocsátkoznék azzal kapcsolatban, milyen jó és rossz dolgokat tartogat számunkra ez az év, de azért bizakodom. Fogadalmaim nincsenek, de terveim azért akadnak: többet törődni magammal, jobban beosztani az időmet és a pénzemet, ha a járványhelyzet engedi, többet találkozni a barátaimmal, egészségesebben élni, de főleg vigyázni mindarra, ami érték ebben a világban. Magamra is. 

Más nincs, azt kívánom, maradjunk meg mindannyian embernek az új évben is.