Holisztik

 Itt a december, mégis olyan, mintha november volna. Micsoda álöltözetekben utazik mostanában a világ! A hófehér hónap piszkosszürke, esős, fáradt napok köpenyében járkál, az apoklipszis monumentalitását pedig egy aprócska vírus igyekszik magára ölteni. Kizökkent idő, minikárhozat. Még jó, hogy a gyertyák fénye kárpótol minket ebben a veszett világban is.

Az jutott eszembe, a világ története keretes szerkezet: az őskáoszból az őskáoszba tart. Két sötét korszak közt egy-egy felvillanó fény. Ez persze nem túl vidám elképzelés, nem is kedves a szívünknek, úgyhogy ki-ki a maga módján igyekszik lámpással a kezében közlekedni az életben. Az értelem és a szeretet lámpásaival. Vagy lehet ezt persze fordítva is nézni, a fényt átmenetileg sötét korszakok árnyékolják. Így talán kellemesebb a gondolat. 

Más. Az elmúlt hét rosszkedvét hétvégén BH napsütése változtatta tündöklő nyárrá. Ebből is látszik, hogy bár mintha minden rossz irányba haladna egyébként, a szeretet, az emberség, a test meghitt közelsége valójában csodálatosan pozitív erővel bír. Persze mondhatnám, hogy jobb volna mindig így, egymáshoz közel, és jobb is volna, de mivel ez nem lehetséges, igyekszünk majd ezt a melegséget és fényt megőrizni önmagunkban az elkövetkező hetekben is. 

Más. Mivel a gyógytornászom elutazott Afrikába, a héten elmentem a hátfájásommal egy másik szakemberhez, akit már régóta ismerek. Nagyon érdekes ember, manuálterapeuta egyébként, aki leginkább FDM terápiával és viszcerálterápiával foglalkozik. Mindig rácsodálkozom, milyen alaposan járja körül a test problémáit, és mennyire máshogyan fog hozzá a megoldáshoz. A hátfájásommal kapcsolatban például sokáig vizsgálgatta a mellkasom, hosszan tanulmányozta a működését, mennyire tágul a tüdőm ésatöbbi. Aztán tovább vizsgálgatva a testem, azt ajánlotta, keressek fel egy táplálkozástudóst, mert az a benyomása, a probléma kiindulópontja a gyomrom. Meg is adta egy szakember számát, így most a hátfájásomból kiindulva jövő héten laborlelettel megyek egy táplálkozástudóshoz. Utánanéztem ennek a nőnek egyébként, és azt látom, hogy sok dologgal foglalkozik, többek közt menopauzán átesett nőkkel, életmódváltással, sporttal. Egyébként fiatal, vékony és izmos. Remélem, nem oda lyukadunk ki, hogy soha nem ehetek csokit, viszont maratont kell fussak. 

Más nincs, az iskola kaotikusabb, mint valaha, ami tényleg komoly teljesítmény. A szalagavató a folyamatos betegségek és karanténok miatt egy ismeretlen időpontra tolódott, teljesen kezdi értelmét veszíteni, a műsort viszont hétfőn felvesszük, bár a főszereplő szájpadlását múlt héten szétcseszték a fogszabályzó szakrendelésen, így most nem igazán tud beszélni. Ez is mindegy. Jövő héten viszont legalább szombaton is munkanap van, jelenléti oktatás keretében ledolgozzuk december 24.-ét, ami egyébként szünet. Hogy legalább ilyenkor miért nem lehet kihasználni, hogy online is taníthatnánk, azt végképp nem tudom, főleg, hogy van olyan csoportom, ahol csak négy diák van, a többiek vagy betegek, vagy karanténban vannak. Úgy tűnik, a magyar iskolák már csak az a lényeg, hogy teljen az idő. Pedig itt is, mint mindenhol, a test, a lélek és a szellem összetartozik.