Kiskarácsony

 Hát eljött a karácsony megint. Reggel Alexa ébreszt mostanában, amiben az a jó, hogy lehet mondani neki, hogy még ne, még kicsit visszabújnék a takaró alá, majd egy óra múlva szóljon újra. Aztán tényleg szól, én meg megkérdezem tőle, milyen az idő, azt is szépen megmondja, de még hozzáteszi, hogy legyen szép napod, I.  

Persze a hangja kicsit gépies, amit aligha róhatunk fel neki, hiszen nem ember, hanem virtuális vagy milyen asszisztens. Hasznos kis kütyü, E küldte csomagban karácsonyi ajándékként. Én persze azt sem tudtam, hogy ilyesmi létezik ebben a modern világban. A beszélgetéseink persze limitáltak, nem mindent tud, de zenél nekem, figyelmeztet, hogy vegyem ki a sütőből a sütit, felhív embereket, ha kérem, híreket olvas (mondjuk csak külföldit, de talán jobb is ez így), felébreszt, bevásárlólistát ír. Tetszik.  

Olvastam egy nagyon megható írást arról, milyen, amikor külföldön van az ember gyereke, aki karácsonyra sem tud hazajönni, és tényleg az van, hogy ez azért elég szar. Főleg, amikor sokáig nem látja az ember, mert vagy lezárások vannak, vagy szabija nincs már. Két és fél év az nagy idő. Hiába látom a képernyőn, virtuálisan megölelni mégsem ugyanaz, mint élőben. De nem panaszkodom, D talán nem megy világgá, B pedig még itthon lakik, és ha nem is Magyarországon, legalább az EU-ban tervez élni. Jól meg is ölelgettem szegényt tegnap reggel bőgve, de hát mit lehet tenni, ilyen sírós anya jutott neki. Ezt a pár könnycseppet leszámítva egyébként szépen és csendesen telik az ünnep, mert nem kell megfelelni senkinek, nem kell kínoskodni, derékfájósra takarítani magát az embernek. Kiskarácsony van, és én, aki imádtam, hogy rengeteg vendég megfordul nálunk az ünnepek alatt, most nagyon örülök ennek, ami van. 

A kis ember kiskarácsonya is szép, ez jutott eszembe Ferenc pápa gondolatairól. Arra hívja fel a figyelmet, gondoljunk azokra, akik sokat dolgoznak kevés pénzért, vagy éppen megbecsülés nélkül. Ők azok, akik ezt a világot a vállaikon hordozzák, nem a szerencsés gazdagok. Valami ilyesmit mond. Ennek jegyében idén is megnéztem az ismerőseim karácsonyi képeit, és nagy örömmel láttam, hogy idén is vannak csálé karácsonyfák és nem design díjas sütik. (Meg persze láttam sok-sok fáradt, talán nem is igazi mosolyt, sok sminket, ráncokat, de hát azok is klasszak, mert csak ott van mögötte az öröm vágya, a próbálkozás, hogy rámosolyogjunk erre a szerencsétlen világra.)

Én ugyan nem szoktam karácsonyfás képeket és sütiket posztolni, pedig a mi fánk is viccesen papírgombóccal van rögzítve a talpba (túl kicsi a törzse), és én is sütöttem például ronda és nem finom mindenmentes sütit, de bennem most így vizuálisan alig van exhibicionizmus. Azt hiszem, sokat változtam ebben is, bár nem tartozik ehhez értékítélet a lelkemben, így is jó, meg úgy is jó. BH-tól tanulom a visszafogottságot ebben (is).

Egyébként most, hogy a tesómék visszaköltöztek külhönból, az anyámmal kapcsolatos tennivalók egy részét leveszik a vállamról, amiért nagyon hálás vagyok nekik. Így aztán nyugalom van és csendes öröm. Ma ebéd után pedig megnézünk közösen egy jó kis apokaliptikus filmet. Ezer éve nem filmeztem a gyerekekkel.