Prepokalipt

 Régen vártam hétvégét ennyire, mint ezt a mostani egy naposat. Nyilván elfárad az ember a plusz munkanaptól is, de azért alapvetően nem a fizikai, hanem a lelki terhelés az, ami megviseli az embert. 

Azt hiszem, mostanra már a kollégák és a gyerekek is belefáradtak a kovid-nem kovid, karantén-nem karantén elnevezésű társasjátékba, és legszívesebben csak néznének ki a fejükből miközben szaloncukrot vagy beiglit majszolva bámulják a hóesést, esetleg a kedvenc kutyás/gyerekes karácsonyi filmjüket. Ebben a hangulatban talált hát minket a szombati munkanap egy olyan országban, ahol szegény eladókon, az álmos gyerekeken és tanáraikon kívül az ország nagy része vagy rövid, szombati, vagy semmilyen munkanapot nem tart, mert szabadságon van. Mire például délután kiderült, hogy B-nek kellene herpeszkenőcs, minden környékünkön lévő gyógyszertár zárva volt, ahogy az összes bolt is, és megint az a kényelmetlen érzésem támadt, hogy csak minket néznek itt hülyének. 

A szombati munkanap egyébként jó hangulatban telt, az első órán kevesen voltak, és csak egyikük jött egyenesen egy másik gimi szalagavatói afterjéről, viszont a hányáson már túl volt, úgyhogy az órát békésen átaludta a hátsó padban. Izgalomra csak az a kislány adott okot, aki nem érezte jól magát, és mivel a szülei egyáltalán nem törődnek vele, leteszteltük az egyik kollegina gyorstesztjeinek egyikével (egy szülő adományozott neki év elején párat). Mivel pozitív lett, osztálypénzből taxiba ültettem, és hazaküldtem az üres lakásba. Apuka csak egy óra múlva hívott fel nagy nehezen, hogy hát a gyerek nagyon akart jönni iskolába, és különben is csak hőemelkedése volt előző este. Igaz ugyan, hogy a lány tesója is kovidos, és apukának valójában fogalma sem volt róla, hogy van a gyereke, mert csak telefonon beszélt vele, de kit érdekel, maximum minket. Ebben a családban is a tizenhét éves a felnőtt.

Apuka telefonhívását leszámítva különben a negyedik órám is békésen telt, rajtam és a kolléganőmön kívül talán már senki nem volt az épületben a portásokat leszámítva, amikor eljöttünk. Fura, tudom, de szeretem ilyenkor a sulit, mert csendes és békés. Annyit még azért hozzátennék a történethez, hogy a főnököm, akit tényleg kedvelek, és aki szerint a jelenléti oktatás kőbe van vésve a tankerületi sulikban (persze nem), végül nem jött be, mert nem érezte jól magát. Hát így. Mi bementünk.

Más. Hazafelé jövet beugrottam egy könyvesboltba és, én botor, a bevásárlóközpontba is, mert megjöttek Cippo gyönyörű szappanjai és a neten rendelt fonalam a kézbesítőpontra. Bármi is történik innentől fogva, egy biztos, karácsony előtt be nem teszem abba az emberáradatba a lábam többet. 

Más. Voltam a héten a táplálkozástanácsadó szakembernél. A laborlelet láttán elég sokat hümmögött (pedig nagyon szép a laborleletem, vagyis azt hittem eddig róla, hogy szép, mert alig van csillag benne), szeretne újabbakat, potosabb szűrést a pajzsmirigyre, meg az inzulinfelszívódásra, de összességében véve azért mondott reményt keltő dolgokat is, bár azokban grammok (!!!) és súlyzók is szerepeltek, de hát ilyen ez a táplálkozásos szakma. Egyébként azt is mondta, hogy önmagában sem az étrend, sem a mozgás nem tud jelentős eredményt hozni, ha nem kezdek valamit a stresszel. Easier said than done, mondja az angol, de nyilván igaza van. Különben tényleg nagyon kedves nő, bátorító dolgokat is mondott, meg hogy nem kell ezt egyedül csinálni, mindig van segítség. Keddre megírja, milyen táplálkozási irányelveket javasol, csütörtökön meg átbeszéljük, kérdezhetek, és összehoz valakivel, akitől megtanulhatom a gyakorlatokat, mert nem mindegy, mit és hogyan. Végül is olyan drága lett a kaja, hogy nem is baj, ha kevesebbet eszem. 

Más nincs, ma megveszem a karácsonyfát, mert egy volt tanítványom felajánlotta, hogy segít kocsival hazahozni. Ebben a szélviharban, meg egyébként is, nagyon jól jön a segítség. Aztán bevásárolok, és főzök valami jó kis levest magunknak B-vel. Mindkettőnkre ráfér a melegség ebben a rideg világban. 

Ezt a szép zenét meg az a pszichológushallgató menedzseli, akivel együtt dolgoztunk az elmúlt hetekben. Nekem nagyon tetszik.