Saját szabadság

 

Nos, annak kifejezetten örülök, hogy nem tettem arra vonatkozóan újévi fogadalmat, hogy majd akkor 2022-ben gyakrabban írok blogposztot, mert amint látjuk, már az első héten elbuktam volna. De ezt most mosolyogva írom, mert lett egy olyan viszonyulásom az online világhoz ebben az évben, hogy jó ha van, de ha nincs, akkor sincs bennem hiányérzet. (Amúgy másokat szoktam olvasgatni, meg örülök a csodaszép képeknek, szóval nem arról van szó, hogy elidegenedtem, egyszerűen csak muszáj prioritásokat felállítani.)

Az első munkahetem egyébként már önmagában is magyarázat lehetne a poszttalanságra: mindaz, amitől igyekeztem magam távol tartani a téli szünetben, óhatatlanul is a nyakamba szakadt hétfőtől, így aztán az agyi kapacitásom nagy részét elhasználta a munka. Ami megmaradt belőle, azt a fordításba invesztáltam. Szabadidő nem sok akadt, ha mégis, akkor zenét hallgattam, kötögettem és olvastam, ja meg na igen, minden nap jógáztam. (Van Adriene-nek egy 30 napos januári programja, nagyjából napi fél órás kis videókkal, ami tényleg rövid, ettől függetlenül alig fért bele a napjaimba.) Az egészséges és sok tilalommal tarkított diéta sem időbarát dolog, ha az ember kerüli a készételeket, maga csinálja a növényi italokat és saját kezűleg fermentál, akkor azzal is van dolog bőven. Persze minden nagyon finom (jó, talán a rizslisztből készült süti az tényleg nem), és emészteni is könnyebb, de hát egy nap akkor is csak 24 óra. 

Ami a világ és az ország dolgait illeti, azokhoz gyakran szívesen hozzászólnék jobbító jelleggel itt a blogon is, de mivel ennek nem sok értelmét látom, inkább teszem a dolgom, és igyekszem az életemmel példát mutatni, még akkor is, ha ezt legfeljebb a körülöttem állók látják. Most épp ez a filozófiám: a mikrokörnyezet dicsérete. 

Egyébként nyilván nehézségekkel tarkítottan (anyám idős kora és állandósulni látszó depressziója, a tesóm mentális problémái, a megélhetési gondok), de az élet szépségeire koncentrálva (BH szerelme, a barátaim, a gyerekeim, a diákok, az alkotó hétköznapok) élek. Mit lehet tudni, mit hoz a holnap, jobb még ma boldognak lenni. 

There is a crack in everything, that's how the light gets in, írta dalba Leonard Cohen, amit most Father John Misty énekel el nekünk. Így élünk most sokan, hunyorogva nézünk bele a repedések közt átbújó napfénybe. Ez a saját szabadságunk.