Polgárok

 Hát, nos. Ennél bölcsebb mondat hirtelen nem jutott eszembe egy hónap után, de mit lehetne íni így hirtelen, amikor a világ felzavart kávézaccként kering körülöttünk. És igen, a képzavar tulajdonképpen megfelelő eszköz mindannak érzékeltetésére, ami zajlik.

Nyilván lehetne, hogy az elkeseredettség uralkodjon el rajtunk, annak is van most relevanciája, de azzal sokra nem megyünk, inkább a gonoszság, a sötét erői ellen kell fellépni. Nem tudok most fontosabb célt elképzelni. Tegnap olvastam egy egyházi lapban, hogy nevén kell nevezni a dolgokat: háborús bűn, áldozat, bűnös. Ami most Ukrajnában zajlik az bűn, hiszen ártatlan embereket mészárolnak le egy megalomániás ember kedvéért. 

Szóval miközben albérletet keresgettem, erről majd egyszer biztosan írok egy vicces-keserű posztot, visszatértem az eredeti megoldáshoz. Kösz, fiúk odafent, hogy figyeltek rám. Itt jegyezném meg, hogy a jóságot is nevén kell nevezni, mert a gonoszságnak mindig van ellenoldala. A hétköznapok emberében sokszor rengeteg a jóság, és ez most ebben is és a háborúval kapcsolatban is megmutatkozott. Ha jó napot akarsz magadnak, olvasgass kicsit a segítőkről. (Az un. fontos vagy gazdag emberek arcpirító semmit nem tevéséről nem írok. Azért ez a poszt sem bír el mindent.)

Miután az albérlet kérdése szerencsésen megoldódott, gyorsan lett sok más megoldandó probléma: diákbajok, utazásszervezés, pakolás, aztán tadammm... mire eljött a hosszú hétvége, eljött a covid is. Pont mikor már elkönyveltem, hogy sérthetetlen vagyok. Azért ez elég nagy csalódás volt. Mindenesetre áldom az eszem, hogy beadattam a harmadik oltást is, mert így tényleg nagyjából túl lettem a betegségen egy hét alatt. Ennek ellenére nem ajánlom ezt a dögöt senkinek. (Megjegyzem: az egészségügy még mindig meglévő inkompetenciáját azért sikerült végigasszisztálnom az új háziorvossal, aki nem volt hajlandó 100%-os táppénzre venni, mert csak, és az ellátás nagyjából annyit jelentett számára, hogy felbaszott egy csomó gyógyszert a felhőbe, mondván "szolgálja ki magát". Hát ha ennyi a háziorvoslás, akkor én is kérek egy körzetet. Mental note: ha elköltöztem, keressek egy új háziorvost.)

Más nincs, a sztrákról úgy tűnik lemaradtam, mert egyelőre karanténban, ezer doboz közt telnek a napjaim, amitől (mindkettőtől) kezdek kicsit megőrülni. Jó volna sétálni egy nagyot a szép időben, és jó volna valami alternatív dimenzióba száműzni az üres és teli dobozokat. Persze szerencse a szerencsétlenségben, hogy B szabadlábon van, így ő intéz egy csomó mindent, míg én itthon dobozolok. Az élet tele van meglepetésekkel. 

Ami még jó egyébként, az egy végtelenített sorozat a Netflixen, aminek ezer része van; iszonyú jó színészek vannak benne, szép az operatőri munka, árad a vér, de mindig ott a remény, hogy kiderül, ki a jó, aztán ott a realitás, hogy nem biztos. A zene is állat, sok régi kedvencemet, pl. Alice Russellt is megtalálták kísérőzeneként.