Túl

 Most, hogy már lassan mindenen túl vagyok, ami májusig határidős feladat és élethelyzet volt, visszakeveredtem ide is. Persze túlzás volna azt mondani, hogy időhiány miatt nem írtam, a kedv is hiányzott, hogy bármit mondjak, ráadásul a posztcoviddal kombinált költözködés olyan halálos fáradtságot intézett, hogy a kezem sem volt kedvem felemelni, ha nem volt muszáj.

A kedv hiányáért persze főleg a választási eredményeket tartom felelősnek, de a némaságot az összes fentebb említett dolog együtt indokolja, plusz az is, hogy a választások másnapjának hajnalán öt napra Szlovákiába utaztam huszonkilenc diákkal és két kollégával. 

Azért a lassan szót nem érdemes figyelmen kívül hagyni a poszt első mondatából, mert van még mit csinálni: a fordításból is van vissza pár oldal, aztán vissza is kell olvasni egy nagy részt, no meg az utazáshoz kapcsolódó adminisztrációs és egyéb feladatok is időigényesek, a lakásban továbbra is vannak bontatlan dobozok (minden nap karácsony), aztán lesz ballagás, és mire eljön a május eleje, beköszönt az aktuális tanév végi őrület a szintmérő vizsgákkal, az érettségikkel, és az egyéb marhaságokkal. Szóval most éppen csak veszek egy mély levegőt, hogy aztán ismét elborítson a rengeteg tennivaló.

Ami a csendet (írásmentesség) illeti, azért nem volt az sem rossz. Néha érdemes csendben lenni, gondolkodni, főleg ha tanácstalan az ember, mit mondjon, mert tudna valamit is mondani, meg annak a szöges ellentétét is. Ez leginkább a politikai színtéren történtekre igaz, de nem kizárólag. Ha most valami konzekvenciára kellene jutnom, akkor tényleg Emma jótanácsa jut eszembe, amit ő is úgy idézett (a 12 lépcsős programból amúgy): csak a mai nap. 

Nehéz nem előre nézni, nem a jövőn rágódni, de az öregedés erre is gyógyír, hiszen egyre zsugorodik a jövő. Szóval mostanában egy-egy napra igyekszem koncentrálni. (Jegyzem meg, egyelőre inkább sikertelenül.) Ha azonban elkalandozom a jövőbe, akkor igyekszem kizárólag egy vegán nyaralásra gondolni Steineréknél Görögországban. Szerintem nagyon jót tenne nekem két hét napfény a tenger mellett. Vagy egy öröklét ugyanott.