Helyzet

 Tegnap este azon gondolkodtam, mennyivel lesz más egy újabb, ezúttal háborús, veszélyhelyzetre ébredni, de szerencsére azt tapasztaltam, hogy semmivel. Ebből is látszik, hogy a politikusok hagymázas világképének vajmi kevés köze van a valósághoz, amiben élünk. A mi valóságunkban ugyanis nem a félelem uralkodik, hanem az élni akarás, legalábbis ebben akarok hinni. 

Persze biztosan van annak oka, miért éri meg rettegésben tartani az embereket akkor, amikor a világállapot amúgy is gyakran tölt el minket szorongással, csakhogy én ezt végtelenül etikátlan, hovatovább gonosz dolognak tartom. Hasznot, konkrét anyagi és hatalmi hasznot húzni másokból ugyanis a hétköznapi gonoszság legkönnyebben tetten érhető tünete. Mert azt egyszerűen nem vagyok hajlandó gondolni, hogy itt valamiféle nagyívű államférfiakkal állnánk szemben. 

Ugyanakkor attól, hogy valami ilyen mértékben banális, még gonoszság marad, és ezt sem szabad elfelejteni, amikor a magyar politikai közélet hatalomra éhes szereplőire nézünk. Vagyis az ostobaság, a szűlátókörűség nem ment fel senkit. 

Tanárként nyilván különösen nehéz ez a helyzet, állandó bennem az erkölcsi dilemma, egyedül az lehet-e a megoldás, ha felmondunk mind. Egyrészt, már ha a megélhetést és a megbecsülést nézem, akkor már tegnap is késő lett volna, másrészt meg a fene egye meg, én voltam itt előbb a szakmai elkötelezettségemmel és a hittel, hogy használok a társadalomnak és a tanítványoknak azzal, hogy művelt, nyitott, széles látókörű emberek lesznek az általam tanított fiatalokból. Ráadásul az iskola az életre kell nevelje a polgárait, az élet pedig mostanában kőkemény küzdelem, szóval abban is példát kell mutatnunk, hogy nem lehet másokba törölni a lábat következmények nélkül. Egy mondatban: a fene egye meg a sok hülyét, hiszen amit mi csinálunk, már akik még elkötelezett tanárként a pályán vannak, az igenis jó és hasznos. Ezzel együtt persze körülnézek, hátha a szomszéd kisboltban tényleg több a fizu.

Más. Nyomasztó hétköznapjaimat olvasással és ornitológiai megfigyelésekkel oldom. A varjak elagyták a fészkeiket miután kikeltek és repülőképesek lettek a fiókák, most fecskecsapat szórakoztat reggelente. A világ nem törődik az emberrel. Szerencsére.