A végét járjuk

Még mielőtt újabb hetekre elnyel a munka, gondoltam, írok gyorsan egy posztot. (Na nem mintha aggódó tömegek figyelnék a hiányt, de azért mégis.) 

Szeretném azt írni, nagyjából az év végi őrület felénél járok, de ez minden bizonnyal túlzás volna, hiszen még egy fia bizonyítványt nem írtam meg, és bár az írásbeli érettségiket már kijavítottam mind, az osztályom csak jövő héten írja meg az év végi vizsgadolgozatát, úgyhogy azzal még jó sok dolgom lesz, ráadásul az emeltes szóbelik még zajlanak, lesz még két vizsganapom, és a rádiójátékban vállalt szövegemet sem vettem még fel...

Szóval nincs megállás, és hogy az év végi stressz ne jájon magában, múlt héten kiderült, B mégsem augusztusban költözik Amszterdamba, hanem most, amitől rengeteg intéznivaló és még annál nagyságrendekkel több fizetnivaló is keletkezett. Cipőre is szüksége van (mikor lettek a cipők ilyen megfizethetetlenül drágák??), meg kéthavi bérleti díjra, ami több, mint a teljes havi fizetésem, plusz repjegy és hát valamiből majd élnie is kell odakint, amíg nem talál munkát. Ha mindez megvan, talán el tudja magát tartani következő hónaptól. Persze igaz, ez csak pénz. Amit még szorongásban mellérakok (egyrészt féltem, másrészt be vagyok szarva a magánytól) az már az én lelkemen szárad.

Nem mondom, hogy nem volna kedvem egész nap sírni és lehetőleg már délelőtt tízre mocsárrészegre inni magam, de ennyi munka és ilyen hőség mellett sajnos egyik sem opció. Még nem tudom, mihez kezdek majd ebben a nagy lakásban egyedül, még a gondolatát is utálom annak, hogy minden áldott nap egy ürers és néma lakásba kell hazajönni. Nem, attól nem tartok, hogy nem lesz mit csinálnom, de azt is tudjuk elég régóta, hogy a magány öl, és hát főleg ha senki sem lakik velem, azt is ki veszi észre, hogy meg vagyok halva? 

Mindeközben nyilván az sem dob fel, hogy az alacsony fizetésemhez képest az árak egy teljesen más univerzumban léteznek, és hogy bár ma pedagógusnap van, ennek a szakmának a társadalmi megbecsültsége nagyon alacsony, így aligha reménykedhetünk normális (vagy akármilyen) fizetésemelésben. Pedig szerintem ez igenis a nemzet fennmaradásának kulcskérdése. 

Más nincs, legfeljebb csak annyi, hogy hetek óta fáj a jobb kézfejem, és nem igazán segít rajta se a hűtés, se a kenegetés, se a torna. Valami ízületi gyulladásra tippelek, de hogy mihez lehet vele kezdeni, azt nem tudom, de legalább az olvasásban nem zavar. Lehet, hogy ez egy jel és valójában egy kellemes tengerparton kellene élnem, messze a bizonyítványoktól.