Fantasztikum

Csodálatos és megismételhetetlen reggelre ébredtem ma hajnali négykor, ugyanis most egy darabig nem megyek a munkahelyem közelébe. A csodát ugyan picit árnyékolja, hogy már reggel négykor 24 fok volt, de miután leköltöztem a padlószintre, sikerült még szundítani egy kicsit. 

Az eszemmel értem, hogy most már ehhez hasonló hőmérsékletű nyarakhoz kell hozzászokni, közben mégsem olyan könnyű ez. Hogy elviselhetővé tegyem a mindennapokat, Jászberényi Sándor képeit nézegetem, és Kairóba képzelem magam. Ott is van ilyen meleg, aztán mégis élnek arra emberek. Észak-Kairó – így nevezem majd a városom.

Kicsit furcsa érzés ez, egészen olyan, mint egyetemista koromban a vizsgaidőszak vége utáni első nap, amikor csak ültem és néztem magam elé halálos fáradtan és értetlenül. Most is így vagyok ezzel, és bár igyekeznem kell pakolni, takarítani, ez az őrült meleg lelassít: a lassú élet bölcsességére tanít. 

Az az érzésem, az embernek addig van nagyon melege, amíg lázad ellene, meg amíg dühös, hogy semmi érdemlegeset nem fog a szabadsága alatt véghez vinni a 40 fokos lakásban. Ellenben, ha sikerül elfogadni a tényt, hogy kurva meleg lesz innentől fogva hetekig, akkor máris megspórolt egy csomó, dühögésre szánt energiát, és akkor legalább olvashat vagy valami. (Ettől függetlenül amennyiben bárki rám akarná hagyni norvég hétvégi házát évente két hónapra, nem mondok nemet, hiszen Észak-Kairó szép, de a fjordokat sem vetem meg.)

Más nincs, tegnap voltunk villányi tantestületi zárórendezvényen, és újfent meg kellett állapítanom, hogy ideje van a generációváltásnak, mert a basszunk be az ismerősömmel és nosztalgiázzunk emberekről, akiket a többség nem ismer típusú közösségépítés ideje lejárt, ez már se az ötvenes kollégáknak (melegük van, fáradtak), se a fiataloknak (melegük van, másra vágynak) nem vonzó év végi program. Ezt majd jövőre ne felejtsem el, amikor ki kell találni valamit. Van amúgy már egy rohadt hosszú listám, mert mióta kiderült, hogy funkci leszek, egy csomó jó ötlettel jönnek hozzám a kollégák. (Meg persze hülyeségekkel is, de azokat nem írom fel.) 

Most mindenesetre néhány hétre elfelejtem az iskolát, és akkor is igyekszem élvezni a nyarat, ha ehhez forró mentateát kell innom. Na jó, ez így ebben a formában egy kissé talán elhamarkodott mondat volt.