Madame Contemplativa

Úgy tűnik, a korral együtt jár, hogy egyre tovább tart kiheverni a tanév fáradalmait. Régen, nagyon régen, erre elég volt egy-két nap, aztán lett belőle egy hét, most meg már ott tartunk, nagyjából egy hónap kell ahhoz, hogy ne kimerült zombiként ébredjek reggelente. Nem baj ez, olvasom a megjegyezhetetlen nevű szerző (megnéztem azért: Byung-Chul Han) könyvében, hogy a szemlélődő élet sokak szerint jobb, mint a tevékeny élet. Nos, Madame Activa (idén legalábbis) tényleg nem én vagyok. 

Azt azért nem mondom, hogy nem nyomaszt egy kicsit a sok szarság, ami előttem áll (pl. portfólióírás), és nincs pici lelkifurdalásom, amiért nem haladok olyan jól a nyárra tervezett dolgaimmal (rendrakás, olvasás, írás, városi séta stb.). Ellenben és de azért sírni nem sírok, majd elvégzem ezt is mind, szorongani talán felesleges ilyesmik miatt. Sőt. Már olyan egészen extrém módon kiszámíthatatlan minden, hogy tényleg akkor sincs semmi, ha nem jutok a végére minden feladatnak azonnal. 

Más. Ma bemegyek (közben ez múlt idővé lett, vagyis bementem, viszont mindegy) a munkahelyemre, ami elég durva dolog így nyáron egy tanártól, de szokom az új feladatokat. Az azért jó, hogy egyelőre izgalmasnak gondolom a váltást, bár biztosan lesz egy csomó feladatom, amit nem fogok szeretni. Ellenben és de a munkahely az munkahely, csak kár, hogy a közoktatás ezer sebből vérzik. Egy haldoklóval meg mindig nehezebb ugyebár. De BH szokta mondani, az sem kizárt, hogy a dolgok jobbra fordulnak. Bár nem hiszem, hogy ezt a közoktatásra is érvényesnek tartja.

Ami a mindennapos politikai agybajt illeti, azzal kapcsolatban nehezen tudok mit mondani. B azt írta tegnap, miután meghallgatta Orbán beszédét, hogy azonnal hagyjam el az országot. Igaza van persze, mérgező ez a beszéd, a hol lassabban, hol gyorsabban adagolt méreg pedig megöli a társadalmat. Hogy Orbán mit gondol valójában, azt nem tudom, de nem is érdekes, egy ilyen beszéd után nem lehet megrántani a vállunkkat, és figyelmen kívül hagyni, kiket óhajtott megszólítani ezzel a fajvédő dumával. A szó teremtő erővel bír, rettenetes dolgokat szül, ha emberek elhiszik, ilyesmit oké gondolni és mondani, hiszen a tett innen egyetlen kőhajításnyira van. 

Más nincs, pár napig Sopronban voltam TSB-vel, most itthon főlök kontemplálom a létet, hogy aztán péntektől néhány nap társas nyaralás és dolce legyen, aztán majd jövő héten jön Abie pár napra, és két (?) év kihagyás után megyek vele Ördögkatlanra. Utána valószínűleg nem leszek ennyire mozgékony, maximum egyszer utazom keresztül az országot, mert mire kettőt pislogok, már megint eltelt a három hónapos (hehe) szünetem. De arra a szomorú pillanatra, amikor rámdől a közoktatási kupac, egyelőre ne gondoljunk. Inkább mindenki szellőzködjön, élvezze a napfényt, és gondoljon arra, hogy bármennyire is izzad, ennél valószínűleg csak szarabb hónapoknak néz elébe. Ha meg minden jóra fordul, az emberiség megvilágosodik, szeretni és tisztelni kezdjük egymást a Földön, akkor meg pláne.