Az első

Hétfő van, és a mai nappal lejárt a szabadság. Az égiek (köszi, fiúk-lányok) az alkalomhoz illő szürkeszomorú felhőkkel borították be az eget. Ők ne tudnák, milyen nehéz hónapok következnek megint? Naná, hogy tudják. 

Az első hivatalos munkanapom (hiszen múlt héten a szabadság alatt dolgoztam, helló, három hónapos szabi, te hol voltál?) alacsony eseménysűrűséggel telt. Picit beleláttam a munkába, na édes jó Istenem, egyszerre fogok kibaszott unalmas irodai munkát végezni valamint agyhalott/kiégett funkcikkal azon vitatkozni, miért nincs semmi értelme annak, amit ők akarnak. Nem is tudom, akarom én ezt? Viccelek, ez nem kérdés: nem akarom. Csak közben meg ott vannak a diákjaim meg a kollégáim, akiket szeretek, és mégiscsak jó volna valami értelmet vinni a hétköznapjaikba. (Tudom. Vagy többet igyak, vagy kevesebbet.)

Na mindegy, nem panaszkodom, ha már egyszer igent mondtam, szépen viselem a következményeket. Az viszont már most látszik, hogy sokkal komolyabb stresszmenedzsmentet kell alkalmaznom, mint eddig, szóval éljen a horgolás, a kötés, a kirándulás meg a jóga. Ennek jegyében tegnap el is mentem sétálni tök egyedül az orfűi tóhoz, ahol fémes szürkeség volt, meg totál elhagyatottság. Nagyon tetszett. Már a szürkeség, bár most azzal sem volt bajom, hogy nem jött velem senki. A víz látványa felülírta az egyedüllétet. Kedvet kaptam a kirándulásokhoz, úgyhogy el is határoztam, hogy amikor csak tehetem, hétvégente elbuszozom valahova csak úgy egy napra. Ha majd pénzem is lesz, talán kettőre. Csak úgy máshol leszek. Jó mást is látni, mint ami mindig van. 

Más. Ma sem tudtam beköltözni az irodába, mert még mindig ott vannak az elődeim cuccai, viszont a régi kis cellatársaim szobájából ki kell költöznöm, mert ugye kell a hely másnak. Szóval ma bementem a tanáriba, hogy pár dolgot legalább áthordjak egy dobozban, de villanyt már nem tudtam kapcsolni, mert valamikor kiégett a vezeték a falban. Helló, 21. századi magyar közoktatás! Remélem, holnap reggel jön valami karbantartó, mielőtt agyoncsap valakit a delej vagy leég ez a kóceráj. 

Más nincs, a tennivalókról vagy jót vagy semmit, szóval semmit. Azért ha elkezdek valami maratonra edzeni, mindenképp hívjatok orvost.