Csak egy lépés

Mi az, amitől csak egy lépés választ el? Alapvetően a reggeli Kontroll-nosztalgiám okán merült fel a kérdés bennem, de nyilván ott van a háttérben az a megkerülhetetlen tény is, hogy az idei szabadság utolsó hetét töltöm itthon. Szóval az új, még a szokásosnál is bizonytalanabb tanévtől például csak egy lépés választ el. (Persze sok más dologtól se sok lépés választ el, mondjuk például attól, hogy más munkát, más hazát keressek, de azért attól még valamivel több, mint egy.)

Sokat gondolkodom egyébként, milyen módon fogom tudni megőrizni a józan ítélőképességem, a higgadtságom és főleg a lelki békém ebben az új tanévben, de biztos receptet egyelőre nem találtam. Vannak azért ötleteim: rendszeres testmozgás, olvasás, tanulás, csak azt nem tudom, hogyan fér ez majd mind bele az új munkaköröm miatt az életembe. Azt látom magam körül, hogy a vezető pozícióban lévő emberek különösen hajlamosak szénné dolgozni magukat, és bár én csak félvezető (hehe) leszek, erre biztosan oda kell figyelni nekem is. Ráadásul meg kell írni azt a hülye és értelmetlen, időrabló portfóliót is, ami majd zabálja a kevés kis szabadidőmet. Erre is ki kell találnom valami okosat. 

Más. Múlt héten egy kicsit még jöttem-mentem az országban, de főleg TSB-vel szereltem össze bútorokat. Basszus, nagyon eljárt felettem az idő; majdnem minden porcikám sajgott pár nap szerelés után. A jó hír viszont, hogy értek a mosógép-bekötéshez is, szóval majdnem ezermester vagyok. A hétvégi tespedés után ma nem tudtam tovább halogatni a dolgot, kénytelen voltam belekezdeni az orvosi időpontvadászatba. Szokás szerint tök egyszerűen kaptam időpontot pajzsmirigyultrahangra, viszont hiába a modern e-beutaló, a pasi megkért, hogy hagyományos, nyomtatott, becsételt, aláírt beutalót vigyek, mert a kollégái csak azt fogadják el. Vicces. Kínunkban röhögtünk egyet. Utána írtam egy e-mailt az endokrinológiára, lehet fogadni, hogy mikorra kapok időpontot. (Én 2023. márciusára tippelek, amikor is majd jól lebasz a dokinő, hogy miért ilyen régi ultrahangleletet viszek.) Imádom ezt az orvosi akadályversenyt. Ó, hoppá, meg is jött a válasz, papírbeutaló kell oda is, de már január 16.-án mehetek. Bámulatos, mire nem képes a modern technika. 

Más nincs. Ezen a héten muszáj már dolgozni, de közben majd hallgatok okos podcastokat, mert szombaton nagyon jó műsort hallottam Friderikusznál, ajánlom mindenkinek Gelencsér András és Antal Miklós eszmecseréjét, hiszen mostanában ritkán hallani értelmes embereket kulturáltan vitatkozni. Egyébként elég jó volna most elutazni a Balatonhoz vagy az Adriára, hogy a víz látványa elmulassza a tanév eleji szorongásom, de pár év múlva talán majd erre is futja.