Egy jobb

 Jesszusom, konstatáltam az előbb, ez már egy másik év, én meg se össze nem foglaltam az előzőt, se nagyívűen meg nem nyitottam ezt. Na de hálistennek az elnyújtott téli szünet miatt egyiket sem fogom, ugyanis sikerült mások számára tökéletesen érdektelen dolgokkal töltenem a szabadságomat. Ettem, aludtam, olvastam, kötöttem, nagyokat sétáltam a két fiatal kolléganőmmel, akiknek majd szabadidős összefonódásaink okán pszeudoneveket leszek itt kénytelen kitalálni, találkoztam párszor TSB-vel, egyszer még sétálni is volt időnk, hurrá, aztán meg sütöttem, sorozatokat néztem és a doktoros könyvet olvastam/hallgattam... Tisztára olyan voltam, mint egy normális ember. 

Jó, azért volt egy helyes kis szédüléses rohamom kedden, állítólag ilyenkor leszakad (valamiről?) egy kalcium karbonát kristály, amitől egészen szépen tudta az agyam produkálni azt a Titanic jelenetet, amikor a hajó kettétörik és függőleges helyzetbe áll. De éljen az Epley manőver, most már csak ritkán szédülök és csak kicsit. Hogy Babi nénit idézzük: "nem kegyetlenül kurva rossz, hanem aránylag szar". Olvastam egyébként, hogy tuti ezt (is) a stressz okozza, így az elmúlt napokban teljesen leszoktam minden olyan cikk olvasásásról, ami a közoktatás helyzetét taglalja, valamint nem néztem rá a bankszámla-egyenlegemre sem, mivel aznap reggel, mikor elgurult a kis gyöngy a fejemben, ezt a kettőt csináltam előtte. Jobb a békesség, de ha ez nem lenne elég, a tesóm vett nekem egy szuper, földízű, ajurvédikus indiai ginzengport, olyasmi a neve, hogy avastanga, az íze meg pontosan. Egyébként ajánlom, tényleg jól lehet aludni tőle. 

Szóval rettenetesen jól kikapcsolódtam az elmúlt napokban, keveset gondoltam az iskolára, viszont igyekeztem sokat friss levegőn lenni. Mivel 2023-at egy jobb évnek jósolok, vö. 23 a szerencseszámom, bizakodva tekintek a jövőbe. (Pistám.) Szorgalmasan hallgatom/olvasom a doktor legújabb könyvét, és eléggé eltökélt vagyok abban, hogy nem húzom magam fel minden faszságon, ellenben és de sokkal körültekintőbben ápolom a mentális egészségem, hogy ne kis rákocskákat, hanem értelmes gondolatokat neveljek a fejemben.  

És ámbátor pozitív életszemléletem minden bizonnyal bicsaklik majd egyet, amikor holnap reggel zuhogó esőben várom a buszt a megállóban, az se lesz baj, mert közben már elhatároztam, hogy holnap iszonyatosan kedves leszek minden diákkal és majdnem minden kollégámmal. Akikkel meg nem, azoknak javasolni fogom, hogy igyanak avastanga ízű port. 

Minden kedves olvasónak stresszmentes munkahetet és értelmes, emberhez méltó napokat kívánok.