Road trip

 Úgy tűnik, idén meglepően mozgalmasra sikerült a március: minden hétvégére került valami program. Múlt héten például Brněnecbe és Brnoba utaztam egy igazi road trip keretében néhány tanárral és a leghozzáértőbb oktatási alapítvány két munkatársával, hogy egy júniusi projektet készítsünk elő, amiben Magyarországról és egyéb országokból érkező gyerekek vesznek majd részt a volt Schindler gyár helyére megálmodott Túlélők Múzeuma elnevezésű közösségi tér megálmodásában.

Az út sok szempontból is nagyszerű volt, egyrészt a görcsös vidéki közegből egészen felemelő volt belecsöppenni egy felszabadult, nagyívű elképzelésekkel bíró közösségbe, másrészt nagyon jó stresszoldó olyan országba látogatni, ahol egy kicsit (vagy sokkal jobban) működnek a dolgok, mint idehaza. A közös gondolkodás mellett persze hihetetlenül nagy élmény volt a történelem fontos helyszínein járni, ellátogatni a brnoi Tugendhat-villába (én meg már azt hittem, sosem szeretek bele a Polin után másik épületbe, aztán tessék), Daniel Löw-Beert, az eredti textilgyát tulajdonosaink leszármazottját hallgatni, aki elképesztő energiával dolgozik azon, hogy megvalósuljon az álma, aztán egy olasz séf társaságában megtapasztalni, mi a csuda is az a fine dining, és találkozni az ausztrál Thomas Keneally-vel, a Schindler listája (Schindler's Ark) írójával meg a filmben a piros kabátos kislányt játszó, mára már felnőtt nővel, Oliwia Dabrowskával. Mindennek a tetejébe még a sofőrünk is rendkívül különleges ember volt, akitől sok dolgot tanultam, például azt, hogy olykor az embernek ki kell rúgatnia magát. 

Tényleg nagyon sokat gazdagodtam ezen az úton, és nemcsak sikerült kiszakadnom a magyar hétköznapokból, de megtapasztaltam a szabadságot is, ami az utóbbi években egyre idegenebb lett a gondolkodásomtól. Nem tudom, tényleg bevezetik-e a tanárok új jogállásáról szóló törvényt, de abban majdnem biztos vagyok, hogy az én utam akkor másfelé kanyarodik. Amit persze szörnyen sajnálnék, többek között emiatt a projekt miatt is.  

(Visszatérve a Tugendhat-villára: oda szerintem mindenki menjen el, mert páratlan épület, csak résen kell lenni, mert hónapokkal előre kell foglalni időpontot. )

Más nincs, a fordítást befejeztem, ma csak főzök és pihenek, aztán matinémozizunk egyet Belle-lel és Meridával.