Kis színes

 Mivel oly sok aggasztó dologról nem írtam az elmúlt egy hónapban, most inkább egy kis színes összefoglalót ömlesztek ide, hogy ne valami posztapokaliptikus sirámgyűjtemény legyen ez a poszt. (Bár megjegyzem, abszolút ideje van a posztapokaliptikus sirámoknak, csakugye a fenének hiányzik az is.)

Nem akarnék kronologizálni itt, inkább mondom csak úgy pistamesélősen, hogy múlt hétvégén Brüsszelben voltam (ejtsd: Prüsszel) egy múzeumos workshopon. Ilyen múzeumos dolgokba keveredem mostanában ugyanis, de tudjuk be ezt a koromnak, hiszen lassan én is múzeumi tárgy leszek. A program, a szervezési bakik ellenére is, jól sikerült, mert egyrészt érdekes a múzeum, másrészt amikor nemzetközi tanárkörnyezetbe kerül az ember két dologra jön rá: egyrészt mindenhol eléggé hasonló problémákkal küzd az oktatásügy (tanárhiány, alulfinanszírozottság, túl sok munka), másrészt magyar tanárnak lenni még ezzel együtt is szánalomra méltó. 

Első este, vacsoránál persze azonnal a politikai érdeklődés kereszttüzébe kerültem, hiszen mindaz, ami itt történik, joggal váltja ki értelmes emberek csodálkozását. Ettől függetlenül sok barátságos emberrel találkoztam, akikkel szívesen találkoznék máskor is, sőt kedvesen hívtak, menjek Dániába látogatni, Portugáliába dolgozni. Ennek van most ideje úgy tűnik, mert tegnap egy holland ismerősöm is kapacitált, ha nyáron tényleg arra járok, ugyan maradjak most már örökre, biztosan jobban járok. Sajnos még azzal együtt is igaza van, hogy nem vágyom Hollandiában élni.

Más. Most éppen túl sok dolog van egyszerre, ami munka, de olykor haladok is egyikkel-másikkal, ami mégiscsak öröm. Egyébiránt kultúrkuplerájunk (aka. iskola) a végső káosz jeleit kezdi mutatni, esélyes, hogy egy reggel már csak parázsló romjaira ébredünk. Nem bánnám. Biztosan én is egyre türelmetlenebb vagyok, de bizony gyakran érzek késztetést arra, hogy elküldjek pár embert a világ végére, de örökre. Tudom, kár ezen keseregni, mert nem rajtam múlnak a dolgok alapvetően, mégis. Ez van, ha alkalmatlan emberek kerülnek egy testületbe. Vagy ha a helyi viszonyok, esetleg a központi túlkontroll miatt infantilizálódik egy közeg. Mostanában igyekszem kizárólag azokra az emberekre koncentrálni, akiket szeretek. Még jó, hogy egyelőre van belőlük még pár. 

Más nincs, de úgy döntöttem, ha minden jól megy, nyáron többet leszek a gyerekeimmel. Hiányoznak.