Reboot

Nos, úgy tűnik, kellett pár hét, hogy nagyjából és egészében ujjászülessenek az agysejtjeim, vagy egy részük legalábbis, és rebootolni tudjon az idegrendszerem. 

A folyamatot jelentősen lassította a hőség, viszont segítették a barátok, BH, Tokajhegyalja (különösen a szőlőtőkék közötti un. "dűlőpiknik" szeretett embereim társaságában), valamint a hálószoba átrendezése is, bár ez utóbbi elég különösen hangzik. 

Az elmúlt hetekben kicsit elutaztam Mádra, ami marha messze van innen, de igen szép hely, és pláne jó volt, mert olyan emberekkel voltam ott, akiket nagyon szeretek, csak sajnos ritkán látok. Nem tudom, másnak is van-e ilyen érzése néha, de én úgy vagyok ezzel, hogy tényleg van pár ember, akik olyanok, mintha a családom lennének, pedig nem azok vér szerint, csak lélek szerint. 

Különben főleg itthon voltam, dolgoztam is egy ügyeleti napon, ami egyszerre volt bosszantó és fájdalmas, úgyhogy lépjünk is rajta túl, illetve azért az említésre érdemes, hogy utána Meridával és Belle-lel ebédeltem, ami nagyon jó volt. Egyébiránt megnéztem pár sorozatot, meghallgattam vagy száz mindenféle podcast adást (nagyon okos lettem), kiolvastam Stefano Bottoni könyvét (nagyon ajánlom), belefogtam egy horgolásba, főztem lekvárt, és ha nem lesz ezer fok jövő hét elején, akkor még a könyvespolcot is lepakolom, meg a fene tudja, még mire nem vetemedem. (A tennivalók listázásától BH eltanácsolt, mondván, hogy ez önsanyargatás volna, és lehet, hogy igaza is van.)

Jövő hétvégén azonban elutazom, mert utazni érdemes. Először a szeretett Miskolcra vonatozom (tervezek kiadni egy Kalandjaim a MÁV-val című felnőtt színezőkönyvet, amiben sok lesz a káromkodás, úgyhogy valszeg fóliával együtt kell majd megvenni), aztán meglátogatom a hanyatló nyugaton B-t, hogy már csak az első munkanapom előtti éjszaka térjek haza, kissé nyilván szomorúan és szorongva, de legalább azzal a megnyugtató érzéssel, hogy idén is láttam sós vizet. Persze továbbra is vágyom az Adriára, és kíváncsi vagyok, tényleg lesz-e valami a nyár végi kollegiális fröccsözés alkalmával eltervezett hétvégi leruccból, mert ugye az Atlanti sem rossz, de az Adria az minden, ami a léleknek kell. 

Ami meg a minket körülvevő valóságot illeti, hát az végtelenül szomorú élmény minden nap, de legalább nagyon sok dolog van, amiért érdemes küzdeni ebben az életben. (Majd veszek valami zsándárkos páncélt Amszterdamban a bolhapiacon.)

A végére maradt igazi jó hír is, megjelent Andrew Bird új albuma Outside Problems címmel. Hallgassátok, érdemes, zseniális zenész.