Új hétfő

Bár a megnyugtató szeptemberi esőkopogás még várat magára, ma már teljes munkahetet kezdek. Kedvenc államtitkárom ugyan tévedett (yet again), mert én már múlt pénteken is dolgoztam, de mindegy, nem ez az egyetlen melléfogása.

A szabadság gondtalan heteiben utaztam, hát mit mondjak, Amszterdam még mindig szép, B-vel sokat kirándultunk, megismertem a barátait, és a sajátjaimmal (még ha nem is közeliekkel) is találkoztam. Idén is megtekintettem az óceánt, és bár a világ időjárása végérvényesen kifordulni látszik sarkaiból, ott még mindig acélszürke az ég, és barátságosan vijjognak a sirályok. Igaz, az ottani éghajlat sem mentes a változásoktól, nekem kellemesebb volt a maximum 26 fok, mint az itthoni 35. Ami még feltűnt ott, bár ez sok országhatáron túli vidéken igaz, hogy nagyon nyugodtak az emberek: nem anyázzák egymást, nem idegbetegek vásárlás közben ésatöbbi. Az okokat ismerjük, a lét- és jogbiztonság ilyesmikre is képes. 

Más. Végre olvasok könyveket, ami nagyon jó. Bottoni könyve után Tompa Andreát, de mivel kölcsönadtam az utazás előtt (nem Wizzair-barát vastagsága miatt), most egy Portik Tamásról szóló életrajzi könyvvel múlatom az időt. Ami még jó, hogy hétvégén szorongásmentesítésként itt volt BH, a tegnapi utolsó békenapot pedig Belle-lel és Meridával töltöttem, akikkel ebédet főztünk és beszélgettünk. Minden olyan volt, mintha egy normális világban élnénk.

Más nincs, igyekszem nem felhúzni magam ma mindenen, és azt is remélem, sokat fogok tudni utazni, hogy ne legyen a nemzeti szorongás állandó vendégem. A hónap elején mindjárt az Adriára. (Nem, nem keresek sokat az új törvény bevezetése óta, egyszerűen olcsóbb és jobb máshol lenni.) 

Szép hete legyen mindenkinek, akit erre vetett az internet.