Figyelem

Tegnap befejeztem egy figyelemről szóló könyvet (Steigervald Krisztián: Generációk harca a figyelemért), és bizony közben sokat gondolkodtam azon, az én figyelmem is milyen könnyen elkalandozik. 

Persze lehet a sok okos eszközt hibáztatni, de inkább az önuralmat kellene gyakorolni, leválni a rettenetes információs örvényről, ami maga alá gyűr. Nem másokat, engem. Hogy az olvasó mit csinál, az az olvasó dolga. Panem et virtuality. (Volt-e vajon latin szó a virtualitásra?)

Most, hogy befejeztem az előző fordítást (kivételesen izgatottan várom a megjelenést), és még nem kezdtem el az újat (Báthory Erzsébetről fikcionalizál majd a szerző némi genderbeütéssel, de elég alaposan, ha jól értem), szóval after és before egy helyes kis időrésben vagyok, amit szabadságként élek meg. A szabadság alatt pedig gyorsan olvasok valami jót, a Báthory fikció miatt ugyanis egy kicsit kétségessé vált a nyárra tervezett olvasmánylistám. 

Na, de ha egyszer kell a pénz, akkor ez van, anyám ötvenéves konyhája épp megadta magát az időnek, testvéreim szeretete pedig nem igazán terjed ki a közös teherviselésre. Anyám kisnyugdíja pedig csak arra elég, hogy rajongjon a rendszer iránt. Viszont ha van egy tanár a családban, az ugye rá is ér, meg pénze is van... Mondjuk nem panaszkodom, mert pénzem ugyan nincs, és nem is nagyon érek rá, de van abban szépség, hogy az ember lakást újít fel, miközben ő maga egyébként albérletben lakik, tehát azt ugye nem újítja. 

Más. Az az új ideám, hogy próbálok okosodni. Az olvasás mellett most például egy Andrew Huberman nevű neurológus (igazából neuroscientist, lehet hogy az inkább agykutató?) és szemész podcastját hallgatom, amit talán azért élvezek annyira, mert már nagyon hiányzott a természettudományos gondolkodás a mindennapjaimból. Nem tudom, csak engem zavar-e ez a furcsa, a logikát gyakran nélkülöző mindennapi kommunikáció a munkahelyemen. Sosem volt esetem a ködös hadoválás, de olykor most már saját magamat is azon kapom, hogy pontatlanul fogalmazok. Pedig ettől egy ilyen bölcsészsuliban mindenképpen tartózkodni kell. 

Más nincs, ne felejtsük, hogy a líra és az élet is logika, még akkor is, ha a világ nem egy három test-, hanem egy sok test probléma. Vagy egy rengeteg test probléma. 

Mindenesetre kevesebb monitort, több könyvet és jóval több természettudóst ajánlok mindenkinek. Felszabadító érzés biokémiai dolgokon mélázni. 

(Persze a podcast az podcast, nem tudományos értekezés, úgyhogy ne felejtsük, hogy minden információt kritikával érdemes kezelni.)