Visszaszeretni a szövegbe
Elég nehéz, mégis azt tapasztalom, hogy ki lehet szeretni a szövegekből úgy általában, ha állandóan rémes mondatok egymásutánját olvassa az ember. Mondjuk akár hónapokig például. Rá lehet unni, mint a rossz szexre. Nem csoda, hogy én is aszöveguális lettem az elmúlt hónapokban, és már nem okozott örömet se betű, se írásjel, csak az üresen hagyott oldalak. De ennek szeptember végén vége szakadt, leadtam egy munkát, most már minden jó, a szövegben szereplő mondatokat pedig lepje be a feledés homálya.
Fordítani elég nehéz dolog főállás mellett, de most különösen is szenvedtem, mert ennyire rossz és logikátlan szöveggel csak egyszer volt dolgom, de akkor fiatalabb voltam, jobban bírtam az ilyesmit. Mondjuk nagy kár, hogy nem vagyok stand uppos, meglenne az őszi műsor, dőlne a pénz.
Sebaj, gyógyulok, visszatért a hitem az irodalomba. Békés és csendes óráimban olvasok, az akonyati eget bámulva szavak születnek bennem, és végre oda tudok figyelni összetett mondatokra is. A világ újra olyan hely lett, ahol az értelem lakik. A könyvesboltban leltem társaságot is: Esterházy Pétert és Szeifert Natáliát, és még ajándékba is kaptam ezt-azt. Azért az nagyon jó, hogy képzelt és valós barátok társaságában könnyebben telnek a súlyos hétköznapok is.
Más nincs egyébként, fáradt vagyok, de eluralkodik bennem az összes örömhormon, elalvás előtt pedig egy olasz íróval járom a hegyeket. Mint annak idején Baricco Selyem című regényével, Cognetti Nyolc hegyével is jól alszom a friss, alpesi levegő csendjében. Lehet, hogy doktor Schwab nem pont ilyen testmozgásra gondolt, de az alvás rendben van. (Egyébként múltkor arra jöttem rá, hogy a doktornak rendkívül megnyugtató a hangja. Majdnem mint annak a festményeket restauráló palinak.)
Szia Izabella! Fordítottam már idegen nyelvről szöveget, csak úgy a magam kíváncsiságát kilégítve, és nem munkaként. Nem könnyű feladat. A magyar és az adott nyelv alapos ismeretét igényli, és kellő türelmet is kíván, ha jól akarunk a végére járni a szövegnek. Saját elégedettségünknek is fontos, hogy olykor a nagyon is igényelt tápot meg tudjuk adni neki. Főleg, ha ebből az elégedettségből kifogytunk, és töltekezni akarunk.
VálaszTörlésTetszik, hogy békés, csendes óráidban olvasol az alkonyi eget bámulva, és az előtted levő mondatok már nem megszerethetőként is elfogadott, néha határidőt is betartandó kötelességet adnak, hanem újra visszatérő élvezetet is.
Különösen tetszik, hogy bámulod az eget is közben. Magamra ismertem benne, és jó néha figyelemmel kísérni, csak úgy megállni és bámulni a kapott művészet vagy természet... adta látványt, és nem szigorúan elmerülve lenni egy adott tevékenységben.
Jó, hogy megtaláltalak újra, és ha jól sejtem, hogy ki vagy, akkor különösen örülök neked. Most pedig visszaolvasok a blogodban, mert tetszik.
Szia Éva! Örülök, hogy itt vagy. :) Már ritkábban jutok el a blogírásig, de még mindig nagyon élvezem.
Törlés